Crufts. Az év legnagyobb eseménye, amit már akkor várok amikor még véget sem ért az előző. Ez a hét a teljes kikapcsolódásról, nyugalomról, és a kedvenc fajtámról, a Golden Retrieverről szól. Ez a hét ad erőt az egész évre, motivációt és visszatérít arra az útra amiről mindig majdnem letévednék. Idén rendhagyó Cruftsot terveztem, egy nap városnézést beiktattam a szűkös programtervbe. Megelégeltem, hogy mindig csak a show-t látom, pedig érdekelne a kultúra, a város hangulata, ételek, italok.... Egyszóval, szeretnék kicsit túrista is lenni, és látni valamit abból a világból amit bejárok, de ezt eddig majdhogynem 'csukott szemmel' tettem. Hétfőn délben indult a gépem, délután értem Londonba, ahol miután elfoglaltam a szállásom bejártam a belváros egy részét. Westminster Abbey, Parlament, London Eye, Trafalgar Square volt az esti "menü", bevallom először eléggé ijesztő volt teljesen egyedül sétálgatni, és eléggé magányosan éreztem magam, de ezt az érzést gyorsan felváltotta egy teljesen másik. Hiszen itt vagyok, Londonban. Az egyik kedvenc városomban, gyönyörű esti fények, mi kellhet még? Nem kell senkihez igazodnom, oda megyek és akkor amikor akarok. Úgyhogy a szorongó Orsit gyorsan felváltotta a boldog vigyorgós, és így sétálgattam a nyüzsgő városban. Másnap korán keltem, megnéztem a Buckingham palacet, reggeliztem a St James Innben, megcsodáltam a Barbour és Burberry kirakatokat a Regent Streeten és vásárolgattam az Oxford streeten. De erről itt többet nem szeretnék, arra ott az utazós blogom. Berylékhez kedd este érkeztem, Jamie és Molly teljes extázisban voltak, amúgy minden nap 8-9 körül már elmentek aludni, aznap még 11-kor is körülöttem sürögtek forogtak. Másnapra semmi különleges tervünk nem volt, Beryl tudom, hogy sokáig alszik, így talán nem is emlékszem utoljára mikor csináltam ilyet, de reggel 1 órát fetrengtem az ágyamba. Nézegettem az ablakom előtt repkedő madarakat, gyönyörű kék eget... Majd megkezdődött a szokásos teázásom, nem tudom hány liter fekete teát (kizárólag tejjel iszom itthon is amúgy) magambaöntöttem, Johnnal a vadvilágról beszélgettünk, majd miután Beryl is felkelt elvittük a kutyákat sétálni egyik ismerősük birtokára. Angliában teljesen private landek vannak (itthon is, csak itthon nincsenek bekerítve) és nem mehetsz ki csak úgy kutyát eregetni (jogilag ugyebáááár itthon sem....). Sajnos csak egy üregi nyulat láttam, de nagy reményeim voltak, hogy látni fogok valamit amit eddig sosem ( minden alkalommal amikor valami távolabbi országba utazom látok olyan állatot amit eddig sosem - tavaly Cruftsról hazafelé Kínai Viziőzet láttam - amit akkor hirtelen azt se tudtam mi a fene -, Floridában Sandhill Crane-t, és minden erőmmel arra koncentráltam, hogy idén egy Muntjakot lássak). Nagyon kellemes kis séta volt, kissé felhős lett az ég, de még mindig előbukkant a nap. Délután Coventrybe is bementünk várost nézni, és vásárolni. Csütörtökön tacskós napom volt, Theot vezettem fel. 10-kor kezdődtek a bírálatok, Yearlingben volt, ahol egy szép 4. helyet hozott el. Imádom ezt a kiskutyát, hatalmas showman, kicsit rosszcsont, de nagyon nagy figura!!! Bármikor hazahoznám - és lehet fel se tűnne egy darabig...Összefutottam Dorkával kicsit, kávéztunk, majd hazamentünk pihenni Beryllel. Pénteken csak Jamie kozmetikázása és vendégvárás volt tervezve, teázgattunk, 30 évvel ezelőtti Cruftson készült képeket nézegettünk és közel 20 éves videókat. Mindig ledöbbenek mennyit változott a fajta - és az én izlésemnek nem jó irányba. Megfürdettünk, megnyírtuk Jamiet, majd nemsokkal utána megjöttem Wia-ék tündéri Wales Springerükkel, Dolceval. Wiának is van egy Popsi kölyke, jókat beszélgettük a goldenekről, goldenezésről. Szombat reggel korán kellett kelni, goldenek 8:30-kor kezdtek. Jamie undergraduate osztályban volt, így egész sok időnk volt elrendezni a cuccainkat - nem a saját bench-ünkhöz pakoltunk le végül, hanem pár üresre, sokkal több hely volt, nem kellett nyomorugnunk. Megint az a megtisztelés ért, hogy én futhattam Jamievel, kicsit kapkodta a fejét, hogy Beryl hol van, de még ez a teljesítmény is elég volt egy szép 2. helyre neki 21 kutyából. Magyar vizsla kanokat néztem, majd visszamentem az open goldenekre. Próbáltam live streaminget csinálni, de általában nem volt elég wifi hozzá, vagy ha volt is, utólag derült ki, hogy katasztrofális minőségben mutatta.... Golden BOB után hazamentünk átöltözni, majd Wiaékkal a BlueBoarban vacsiztunk - nekem a szokásos stroganoff volt a menüm. Vasárnap border colliezni mentem ki, Tavaszt a tüneményes border lánykát vezettem fel Yearlingben, nagyon ügyes volt ahhoz képest, hogy aznap találkoztunk először. A gazdáival pedig annyit nevettem, amennyit addig az egész utam alatt sem. Miután végeztünk vele elmentem megnézni a puli bírálatot, aminek a CC bitch bírálatára értem oda, majd megnéztem a fajtagyőztes pulit, egy nagyon szép szukát - aki később egyébként csoport 2 is lett. Visszafelé bobtail bírálatot néztem, ebédeltem, próbáltam szétnézni, vásárolgatni, de nem sok sikerrel, akkora sor volt, hogy gyorsan felidegesítettem magam azon, hogy csigatempóban haladunk, így inkább amikor meghallottam, hogy kuvasz bírálat kezdődik elmentem azt végignézni, ami nem volt valami hosszú program, tekintve, hogy 2 kuvasz volt nevezve. A BIS előtt beültem a Press irodába kávézgatni, beszélgetni, kicsit kizökkenni a nagy nyüzsiből. A Best in Show-t a második sorból néztem végig, fotózgattam, és megint rájöttem, hogy teljesen ás élmény élőben nézni mint TV-ben vagy live streamingen. Kicsit szomorúan vártam Johnra és Berylre, hiszen megint egy évet várhatok a következő Cruftsra.... Kedvenc képem - amúgy végig az am cockernek szurkoltam, szóval nagyon örültem, hogy BIS lett. Többi képem IDE kattintva megtalálható Másnap egy nyugis reggeli után útrakeltem, Passenger új albumát hallgattam és azon gondolkoztam, mennyire szerencsés vagyok, hogy idén is itt lehettem.
Tavaly akik olvasták a blogom biztosan emlékeznek, hogy hazafelé láttam egy kínai viziőzet. Idén nagyon reménykedtem, hogy egy muntjakot látok, hiszen őket sosem sikerült még élőben látnom.... már-már feladtam a reményt, amikor a reptértől nem messze 2-t láttam :-)
0 Comments
Péntek, reggel 7 óra. Hát ez is eljött végre. Az év első Working testje, ami nem mellesleg a kedvenc Working Testem. Kinek ne lenne az, gyönyörű környezet, tökéletes szervezés, szuper társaság és remek hangulat. Legalábbis tavaly ezt tapasztaltam (bár ez eddig minden RMSE WT-re igaz volt, de Sopronra talán leginkább). Nem csoda, hogy már régóta vártam ezt a hétvégét – plusz hétfőn indultam Angliába (ahol ezt a postot írom most nem mellesleg). Félek várni dolgokat, mert csak arra tudok gondolni, mi lesz ha csalódok? Ezért nagyon kevés esemény van amit várok, és amihez nagy reményeket fűzök – és nem eredményekre gondolok, hanem arra, hogy kikapcsolódjak vége, és ne a mókuskerékben legyek. Húgommal, Rékával és Iannal busszal vágtunk neki a nagy útnak, ami így, tömegközlekedéssel 6 óra. Mindenki, aki meghallja, hogy busszal mentünk elkerekedett nagy szemekkel reagál. Még mindig jogsi hiányában vagyok és dönthettem, utazok fél napot, vagy nem megyek. Szüleimet nem akartam ezzel terhelni így nem volt választásom. Húgom miért jött? Tavaly Tardoson azt láttam, egészen tetszik neki az egész, és úgy gondoltam Sopron mégjobban tetszene neki, hiszen ottalvós buli, no meg ez volt az első egyedül töltött hétvégéje szülők vagy tanárok (bár esetünkben ez ugyanaz haha) nélkül. Nem állítom, hogy nem untam az utazást, de kicsit volt időm relaxálni, olvasni, kikapcsolni. Délután 2 körül értünk át Ágfalvára (muszáj megemlítenem, hogy a Sopron-Ágfalva 15 perces út hosszabbnak tűnt, mint a 6 óra, ugyanis rettentő bunkó emberekkel volt megtömve a busz, mindenhonnan azt hallgattam, minek kutyát hozni, mekkora idióta vagyok stb) Elfoglaltuk a szobánkat, majd ledőltünk aludni Rékával kicsit. Utána vizsláztunk kicsit, megnéztük Bence 10 hetes kiskutyáját, beszélgettünk vele és Edittel, aztán levonszoltuk magunkat, hogy kis életkedvet csináljunk. Hamarosan elkezdtek szálingózni az emberek is, vacsiztunk, iszogattunk, beszélgettünk, csak a szokásos Sopron. Új barátom, Adolf Szombaton reggeli után kimentünk a tavalyi területre, megnyitó, majd nekiláttunk a feladatoknak. Már reggel nagyon meleg volt, Ianan láttam a 0 életkedvet. Pedig igyekeztem felpörgetni, de hiába. Agyilag totál máshol járt. A feladat egyébként egy 50-70m-re (lehet több, lehet kevesebb, borzalmas vagyok a távolságbecslésben) kidobott jelölés volt, majd ugyanoda vissza kellett küldeni egy lőtt blind-ra. A szokásosnál lassabb volt, nem úgy reagál a sípra… Egyszóval elment a kedvem is az egésztől, második feladatnál igazán elképesztő dolgot művelt, amit sosem. Konkrétan beállít a dummy irányába, fülek elől, majd a „back”-re megindult a HÁTAM MÖGÉ. Ezzel kiejtve magunkat. Valószínűleg én is kapkodhattam, picit izgultam, de nem vészesen… ez van. Itt a „gyilkos zörgős” (talán nád, ötletem sincs mi lehet az) mellett álltunk, a bíró bedobott egy dummyt elénk, megfordultunk, heelwork fel kb 50 méter, majd megint elénk egy dummy, megfordít a kutyát, visszaküldeni a zörgősbe, majd leséta a zörgőshöz és onnan fel (itt gondolta úgy Ian hogy hátrafelé megy) Utána viszonylag szépen teljesített, főleg az utolsó feladatnál (ami max pontos is lett amúgy). De végig látszott rajta, hogy nagyon nem koncentrál, a sípot leszarja, csakúgy elvan. Itt az első, azaz harmadik feladat két dummy-t dobtak a segítők, visszafordulás, heelwork majd onnan mnd a kettőt behozatni. A negyedik pedig Kettős jelölés, nagy szöggel, kb ez is 50 m távra. Összességében nagyon tetszettek a feladatok, szerintem teljesen korrekt puppy osztályosok voltak, és egyébként élveztem is az egészet azt leszámítva hogy nem értettem a kutyámat. De nem vagyok rá mérges, és csalódott sem vagyok mert Ő mégiscsak egy showgolden. Ezt el kell fogadni, és ezen nem pattogni. Az, hogy szeptemberben megnyert egy WT-t, az hatalmas meglepetés volt, de ez felé sosem volt elvárás. Őt showkutyának vettem, és vadászni. Ebben a kettőben azt hiszem, nem kell magyarázkodnom, a tökéletes társ. A WT csak kis móka vele, nincsenek világraszóló terveim. Gyors ebéd, majd délután fotózni terveztem, mert segítő nem kellett most. Damien, az ír bíró mögött csücsültem és fotóztam, imádtam hallgatni a magyarázatait, nála mi milyen súlyos hiba. Igyekeztem figyelni a handlereket, mit miért csinálnak, én mit látok mi lehet a gond. Hiszen, ebből tanul leginkább az ember. Minden WT után egyre lelkesebb vagyok, egyre inkább érzem, hogy igen, ezt szeretném megtanulni, a lehető legkomolyabban. Eredményhirdetés, vacsi, majd iszogatás, szülinapozás majd megint iszogatás volt a programunk. Kb 3 körül ágyba is kerültem. Másnap beálltam segíteni, mert egy segítő mínuszban voltak, de csak az M osztályig tudtunk maradni, utána mentünk haza sajnos. Kissé szomorkás hangulatban, nagyon szívesen maradtam volna, no meg hulla fáradtak is voltunk. Ahogy tesóm szavaiból kivettem, nagyon tetszett neki a verseny, a hangulat, az emberek, talán egyszer majd őt is rá tudom venni, hogy kutyázzon. Este kaptam a híreket, hogy az S osztály előtt valaki a mezőről lenyúlt 4 zsák dummyt és lőszereket. Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy itt járunk Magyarországon. A kutyakiállítások lopásához hozzászoktam, mindig ráfogom, hogy nem kutyás, hanem valami rosszabbul szituált ember tette, aki igazából rászorul egy telefonra, pénzre. De 4 zsákot, tele dummyval, ami rohadt nehéz minek cipel el valaki/valakik? Ha nem retrieveres semmilyen haszna nem származik belőle, eladni nem tudja, és használni sem hiszem. Undorító, hányinger…. néhány ízelítő a képeimből, teljes album ITT.
Nemrég belekezdtem egy utazós blogba, és ahogy azon ötleteltem miről is írhatnék eszembe jutott, pár topik, amit ide nektek is írhatnék…. Az első téma, hogyan is utazzunk kutyával? Sokak számára ez nagyon egyszerű, másoknak kevésbé. Én mindig sokkal idegesebb vagyok, amikor kutyát is viszek magammal, hiszen sok dolog nem pótolható csak úgy, egyszerűen.
Hát lássuk az én „Checklist”-emet, ami mindig szem előtt van: Eu Útlevél / Oltási könyv Ennek mindig nálad kell, hogy legyen, még egy egyszerű sétán is. Minden utazás előtt 1 héttel leellenőrzöm, rendben van-e minden oltás. Bizonyos országokba kellenek más vizsgálatok is, mint Titer-teszt, vagy extra oltások. A titert sokszor 3 hónappal az utazás előtt meg kell csináltatni, tájékozódj jól előre, nehogy a reptéren szembesülj, hogy vissza kell küldeni a kutyádat, mert nem engedik be az országba. A Magyar Állatorvosi Kamara oldalán, ITT, tájékozódhatsz a szabályokról. Szájkosár Sosem tudhatod, mikor kell esetleg tömeg közlekedni, sosem árt, ha van nálad egy Kakis zacsi Ezt nem kell kommentálnom igaz? Bár igen szomorúan látom, hogy mennyire nem divat összeszedni a kutyánk után a „maradékot”, minden kiállításon legalább 1-be belelépek… Ennivaló Ha tápozol, most egyszerű dolgod van… Régen mindig plusz egy napnyi tápot vittem, ha valami történne – nem mintha egy kopinapba belehalnának, de azért jobb a biztonság. Ha Barfozol, mint én, nehezebb dolgod… Ha csak rövid időre megyünk, pl egy hétvégés verseny, vagy kiállítás igyekszem előtte napokban odaadni a belsőséget, zöldséget, kiegészítőket, hogy csak csontos husit, és színhúst kelljen vinni. Jól lefagyasztva általában szépen kibírja az utazást (egyébként vannak tök jó szövet hűtőtáskák is, nyárra tuti szerzek be) és amint a szállásra érek vágom be a fagyóba. Hosszabb útra..? Natures Menu Pocak-mix Az elengedhetetlen útitárs. Már utazás előtt pár nappal adok a srácoknak, megelőzésképpen. A stressztől, izgatottságtól, vagy a más típusú víztől mehet a pocakjuk – ami általában semmilyen komolyabb problémát nem okoz, kivéve ha pulid van… Na az szívás! Szóval nekem nem egyszer volt már életmentő a Pocak-Mix! Tál Amit én mindig elfelejtek vinni…. és nincs idegesítőbb mint műanyag edényeket keresgélni boltokban, vagy a szállodában különböző fura megoldásokat kitalálni hogyan is adj enni/inni a kutyádnak Víz Ha már itt járunk… Sok helyen jártam már ahol nem volt ajánlatos a kutyának csapvizet adni (mivel emberi fogyasztásra sem nagyon alkalmas) így egy-két üveg ásványvíz mindig legyen nálad – így megúszhatsz egy jó kis hasmenést… Extra póráz Eddig egy pórázom szakadt el, nyaralás közben persze. Azóta mindig van nálam plusz egy póráz... |
Archives
June 2021
Categories
All
Kedvenc blogok: |