Az ősz igen gyorsan elreppent felettünk, kiállításról kiállításra jártam, néha egy egy hétvége szórakozás is belefért de eléggé el voltam havazva munkával, így szégyen vagy sem, semmi időm nem maradt Ian trainingezésére, csak futni vittem el magammal, hogy a kondija ne épüljön teljesen le, no meg suliba járt velem. Így igen csak izgatottam vártam már a decemberi trainingnapokat - no meg majdnem egy éve nem jutottunk el a trainingnapokra és már nagyon hiányzott a társaság. Ezek a napok mindig a teljes kikapcsolódásról szólnak nekem, mintha a térerővel együtt minden fölém tornyosuló probléma megszűnne. Péntek délelőtt indultam neki Iannal, már maga az utunk is nagyon kellemesen telt, a busz amivel Süttőre mentünk emeletes volt, és a sofőr megsúgta, befoglalhatjuk az egész alsó rész "társalgó" részét, így tökéletesen elég helyem volt, hogy félig elterülve megebédeljek, olvassak, és sorozatozzak. Tiszta luxus :-D Süttőn Móni vett fel minket, szerencsére Csabi ugyanabba a csoportba osztott bennünket. Gyorsan beugrottunk a vadászházba, nekem Ian vacsiját, azaz fagyasztott husiját gyorsan be kellett tennem a fagyóba, Móni pedig fini sütiket hozott amiket a hűtőbe el kellett rejteni - igazából itt tudatosult bennem, hogy a klasszul tartott diétámnak lőttek hála a sokféle sütinek - no meg a marhapörköltnek és a társainak... Ian az aznapi trainingen fantasztikusan bemutatta, hogyan viselkedik egy kutya aki az elmúlt hónapokban nem csinálhatta azt amiért rajong. Az én jókedvem mondjuk ez nem szegte, hiszen egy lelkes kutyával ezerszer könnyebb dolgozni mint egy unottal. Elvenni mindig jobb mint hozzátenni, no meg ez a mi hobbink, tétje nincs, így egy dolog számít, hogy ÉLVEZZÜK. A training után és vacsi előtt volt pár óránk, Edit és Daniella is pihenni voltak, így én is követtem a példájukat és ledőltem kicsit, internet nem működött az előző pár nap viharainak köszönhetően, így tanulni nem tudtam (ne nevessetek, feltett szándékomban állt, hogy tanulni fogok a hétfői vizsgára, amit már előre felvettem, hogy a pressure azért meglegyen rajtam), így sorozatoztam és olvastam. Vacsi nagyon jó hangulatban telt, utána következett a már tradicionális vadászat (persze bent, a menő interaktív táblás játékon) ahol Edit és Csaba döntögették egymás rekordját. Végül hármasban levittük a csapatot sétálni kicsit. Csaba - nem hiszem hogy direkt, ennyire aranyos nincs haha - de volt annnyiiiiira kedves, hogy midnen nap a délutáni csoportba osztott, így végre kipihenhettem magam másnap reggel. Nem volt ébresztőóra, se pointernyüszítés, se semmi. Csend, és nyugalom, pont mint Svédországban. Nagynehezen rávettem magam, hogy ne köntösbe menjek le reggelizni, megcsináltam a kis zabkásám, kávéztam, majd átöltöztem futóruhába, átmentem Edit szobájába Hunterért és elmentünk futni (Iant nem akartam a délutáni training előtt lefárasztani). Huntika annyira nem élvezte a közös futást, hiányzott anyukája neki, így kb 1 km után visszafordult én meg sprintelhettem utána - sejtettem, hogy a vadászházhoz megy, no de mi van ha mégse, szép is lesz ha elhagyom a barátnőm kutyáját - szerencsére csak a hegyről lefelé kellett futnunk. Visszavittem a szobájába őt, majd elmentem még egy kis karikára, de azért ezek a dombok eléggé gyilkosok voltak, nem sokat bírtam. Ebéd után, marhapörivel teli pocakkal indultunk neki a trainingre, amit Szántay Csaba tartott nekünk. Útközben kis fennakadás után - egy birkanyáj haladt át előttünk pár percig - sikeresen kiértünk a területre Edittel. Egy kis lábmunkával kezdtük, sokáig kétségesnek éreztem hogy nem fogom viszontlátni az ebédem.... Egy érdekes, mint kutyáknak mint gazdájuknak agyban fárasztó trainingünk volt, de Iannak egész jól megjött a kis esze a végére. Vacsi után Szántay Csaba előadását hallgattuk a klikkerről, működésének tudományos hátteréről, amit igaz én jól ismerek de egy kis felevenítés hasznos volt. Majd kezdődött egy kis "buli" a részünkről Daniellával és Edittel főként, egy darabig voltak mások is lent, de igen gyorsan hármasban maradtunk. Visszamentünk az előző napi "tetthelyre", ahol kapcsoltunk szolid zenét - én kicsit később a Nationalst is bekapcsoltam, hiszen pont ment az USA egyik legnagyobb kiállítása, nyilván kíváncsi voltam hogyan szerepeltek a kedvenceim. Azt hiszem egyetértünk mindhárman abban, hogy "what happens in Tardos stays in Tardos" - avagy ami Tardoson történik az ott is marad. :-) Az estét Edittel a Nationals Sporting Groupjának nézésével zártuk. Másnap délelőttöt tanulgatással töltöttem, meg kis pihenéssel és sajnos pakolással. Hihetetlen mennyir egyorsan elrepül ez a pár nap.... A délutáni training szuper volt, nem volt egyszerű, de nagyon élveztem, és láthatóan a kutyák is. Ebéd után könnyes búcsút vettünk, és indultam haza, vissza a valóságba. Szerencsére az estém is jól alakult, és a másnapi vizsgámat is 5-össel zártam - amire egyébként imádkozva mentem el, hogy csak menjek át, így azt kell hogy mondjam, újabb tökéletes hétvégét zártunk.
0 Comments
Avagy hogyan is néz ki egy „szabad nap” Orsi módra? A közvéleménykutatáson a blog oldalán elég sokan jelöltétek be, hogy a mindennapokról olvasnátok legszívesebben. Múlt hét szerdám elég pörgősre sikerült, így gondoltam elmesélem mi is történik velem, amikor nem suliban vagyok, vagy kiállításon. Reggel korán kelés és futás volt betervezve, de sajnos a vizsgaidőszak végén nem megy annyira könnyen a 6 órás ébresztő, így nem mondhatom el, hogy jó sportoló módjára, aki éppen a Hard Dog Race Wildra készül, töltöttem a napom. Helyette kicsit később, gyorsan összekaptam magam Iannal és elindultunk a vonatállomásra. Igen jól indult a nap, egy boxer, egy yorkie és egy keverék kutya rontott ki ránk (igen ezzel pont azt szerettem volna mondani, hogy a legveszedelmesebb a yorkie volt) majd jött a hős megmentőnk, Ivett és kivitt minket így nem kellett tovább szépítenem a hangomat. Következett egy kis metrózás Pesten, beugrottam kedvenc Thai éttermembe ebédért, amit nagyon elegánsan a buszon fogyasztottam el, mert nem volt időm beülni vele, a training hamarosan kezdődött és még az egész városon át kellett buszoznom. Daniellával és Eszterékkel trainingezünk, azaz Tamás, Dávid és János trióval. Nem tudom a fiúkra a mi jó hangulatunk, az erdő, vagy egymás társasága hatott ennyire jól, de nagyon szuperül mentek. Mi kicsit kiakasztottuk azt hiszem Mesterünket, de hát, aki bevállalja, hogy 3 csajjal trainingezik az tudja azt, hogy nagyon menő live streamingek születnek majd, amit sok sok ember látni fog :D Egyébként gondolkozunk a youtube csatornán, már csak szponzorok kellenek. Viccet félre téve, ahhoz képest, hogy Ian alföldi állatka, és most hegyen voltunk, még az utolsó dummykért is szuper lendülettel ment, olyan elhozásokat csinált meg, amiben én biztos voltam, hogy nem fognak menni. Kicsit jobban kéne hinnem azt hiszem a kutyámban… Training után rohantam a MEOESZ-be, ezt is megtanultam, hogyan tudok eltömegközlekedni oda, ugyanis az MRVE éves közgyűlése volt meghirdetve délutánra. Kis kávézgatás mellett rengeteg ismerőssel futottam össze, csak pislogtam. Jó, tudom, mit vártam a MEOESZ-ben? Hála istennek a hangulat hasonlóan oldott volt, mint a trainingen, így itt is könnypotyogós röhögések mentek, amiből Ian mit sem vett észre, teljesen meghalt agyilag, alig tudtam felkelteni amikor indulnunk kellett. Csak, hogy ne unatkozzak este, és időben hazaérjek, elmentünk Nicoval az akitával a Showroomba trainingezni egyet, ahol ISMÉT nem meglepően hoztuk a formánkat, és kicsit bontottuk a rendet és fegyelmet az órán. Rengeteget fejlődött Nico ezalatt a pár alkalom alatt, már nem akarta megenni sem magát a tükörben, sem más kutyákat, és látványosabban jobban működött, mint első alkalommal. Az estét egy kis pizzázás koronázta meg a Showroomban, Ian is hízott kicsit, hála Dorkának– mert hát kórosan sovány, mint megtudtam :-D Kitárgyaltuk a baglyok aktuális helyzetét (csak, hogy ma se maradjanak bizonyos emberek belsős poén nélkül). Egyébként a kutyuskám amennyire utálja a kiállításokat és a kiállításos közeget annyira jó elvolt a Showroombn bent, mindent bevetett hogy az eldobott nagy fittball-t elhozza nekem – egyébként tök ügyin visszaterelgette nekem a kis IQ bajnok, szaglászott, simiért állt sorban mindenkinél, Dorkával gyakoroltak kicsit. Majd a nap zárása egy kis Rém Handlerek csevegés, csak mert hiányolták, hogy Ők nincsenek benne a blogomban sosem. Cupp Cupp nektek!
Az egész nyaram gyakorlatilag csak a kiállításokról szólt - kivéve a gyakornoki hetemet Budakeszin - így az augusztus első 3 napjára tervezett training napokat úgy vártam, mint a messiást. Három nap, térerő nélkül, kutyákkal, vadászruhában, vadászházban no és ami majdnem a legfontosabb: fergeteges társasággal.
Hétfőn délben érkeztünk meg Tardos és Süttő között található vadászházba, ahol a többiek már az ebéd második fogását fogyasztották. Mártival, Ian tenyésztőjével mentem, ő Moto-t hozta, én pedig Iant, valamint két vendégkutyámat, Bogarat (természetesen) és Vagányt, aki azon a hétvégén állítódott ki. Nagy puszi mind a két pulinak, nem romboltak, ügyesen vártak minden nap a hűvös szobában amíg mi kint trainingeztünk. Az ebéd után a mi csoportunk következett ( négy csoportra voltunk osztva, a teljesen kezdők; E-L - Csabi elnevezését használva, "Gyilkos" csoport-; L-M és az Open kutyák - azoknak akik nem jártasak a retrieversportban: Working Testeken 4 osztály van: E (Puppy -ergó nagyon kezdő ), L (Novice), M (Interm.), S (Open) ) Motomotoval kibővítve, aki elvileg a kezdő csoportban volt. Ian egy közepes szintet produkált az egész traininghétvége alatt - kivéve a "tábort" lezáró Working Testen, de erről majd később beszámolok - voltak hibái, első trainingen pl beugrott (aki ismeri Iant tudja milyen gyakran csinál ilyet, kb egy kezemen meg tudom számolni) amit simán hanggal tudtam volna kontrollálni, de annyira megfogadtam, hogyha ilyet csinál futok - vagyis utána megyek - hogy egy nem túl nőies ordítással futottam - dombnak lefelé a kutyához... mondanom sem kell, ezek után nem ugrott be, és első szóra fordult :) - jaaa és magamat meghazudtoló módon még esni sem estem el! Ezután megnéztük az L-M traininget pár Open kutyával kibővülve. Fotózni is próbáltam, több kevesebb sikerrel a sötét erdőben, de már csak a feelingjét is imádtam.. Ilyenkor jövök rá, mennyire hiányzik az, hogy csak úgy leüljek, fotózzak és gyönyörködjek a kutyákban. No meg a jó társaság, nem a negatív showkutyások....
Showkutyázás most sem maradhatott ki - küllembírálat Garai Laci módon:
Hunter hosszabb mint amilyen magas :-)
Vacsi után vaddisznó vadászat következett - sajnos csak egy interaktív tábla és játékfegyver (ami amúgy ugyanolyan nehéz volt mint az igaziak, aminek köszönhetően másnap - én mondjuk 2-3 nap után is...- jó páran izomláztól szenvedtünk.
Másnap L-M traininggel kezdtünk, ahol még kicsit segíteni is beálltam berregni és lőni - miután rájöttem milyen erősen kell meghúzni az elsütőbillentyűt... edződnöm kell még azt hiszem.
Itt a ragyogó napsütésben fotózhattunk Csabával mindketten, több kevesebb sikerrel.... Utána a kezdő csapat trainingje jött, amit nem rosszindulatból, de végignevettem. Igazi csíntalan kamaszok voltak, halál cukik voltak! Jó, nyilván a gazdik nem így élték meg, kár, hogy nem vettük fel őket, később ők is tuti sokat nevetnének rajtuk. Ebéd, majd a mi trainingünk következett, ahol még úsznom is kellett... valahogy éreztem, hogy én leszek az, akinek a kutyáját a vízben korrigálni kell majd. Három nagy farönk állt ki a vízből, amit cuki kiskutyám úgy gondolta megugat.... Tipikus Utána a kedvenceim, az Open kutyák jöttek. Itt a fények is kezdtek alakulni már, egész pofás képek születtek. A hangulat fergeteges volt, sokszor már fájt a hasam a nevetéstől - futás volt ebben a csoportban is - sokszor annyira nevettem, hogy hiába volt komoly elhatározásom, hogy levideózom őket, az egészből csak az látszódik, hogy rázkódok a nevetéstől.
Szégyen gyalázat, de erre az estére úgy elfáradtam, hogy 11 körül, egy pohár bor után felvonszoltam magam a szobánkba és aludtam.... (első este nem sokat aludtam, mert féltem, hogy a pulik felkeltik szobatársaimat, Mártit és Máriát)
Utolsó nap - ahol kb mindenkitől annyit lehetett hallani, milyen kár, hogy nem maradunk tovább - egy Working Test training volt, 3 bíróval: Karai Csaba, Garai Laci, és Szántay Csaba.
Az E osztály K. Csabánál kezdett, ahol 5 pontot buktam a kapkodásommal és a nagyszerű kétbalkezességemmel, de a kutyuskám ügyesen megoldott mindent, de jól látszott min kell csiszolni még. 15 ponttal zártuk ezt a feladatot G. Lacis feladat egész jól ment, 19 pontot kaptunk - kicsit halkabban kéne indítanom a kutyát, de hát az adrenalin bőven dolgozott bennem, és necces volt, hogy a kutyám nem arra indul amerre szeretném.... Sz. Csaba feladata az egész csoportban nagy izgulást keltett - olyannyira, hogy én mielőtt sorra kerültünk gyorsan le is maketteztem a feladatot. Ian a nehezén túl volt, a buktatót megoldotta, amikor elkezdett visszafelé jönni még a dummy nélkül, így újra vissza kellett küldenem - nagy meglepetésemre megállt és visszament. 19 pont Bíróink is megcsinálták egymás feladatait, ebéd, majd az utolsó feladat következett, aminél nem kicsit izgultam, nem akartam utolsó feladatnál kiesni. Egész nap mind a ketten magunkhoz képest extrán jól koncentráltunk, én sem paráztam túl az agyam és fújtam a sípot amikor kellett, nem vacakoltam és a döntésképtelen énem is legyőztem. Kettős jelölés volt az erdőben, és hiába mondták, hogy nagyon jegyezzem meg, hová esik a dummy, egyszerűen nem ment, de szerencsére Ian használta az orrát és megcsinálta szépen a feladatot. 18 pont Életünk első working testje- még ha csak nem hivatalos, training WT is, de sikerült!!! Hab a tortára, hogy nem csak, hogy sikerült, de még elsők is lettünk! Hihetetlen érzés volt, és nem az eredmény miatt. Hanem, hogy habár kevesen hisznek bennünk, és eddig nem sok sikerrel versenyeztünk, de most, életemben először úgy oda tudtam állni minden feladathoz, hogy egyáltalán tudtam milyen rendezvényen vagyok, mikor mit kéne csinálnom, tudtam mire kell figyelnem, mikor kell sípolnom, mik a buktatói a feladatoknak. Tudom, sokan, akik hétről hétre, vagy havonta trainingre járnak ez természetes. Én eddig olyan gyomorgörccsel álltam ott, hogy csak az cikázott az agyamban, hogy "essünk ki, essünk ki, legyen vége".
Értékeltük a napot, és az egész tábort, mindenki hulla fáradtan, de nagyon boldogan.
Köszönjük Csaba ezt a három felejthetetlen napot, no meg az összes eddigi segítséget :)
Mi még visszamentünk pakolni, mivel Márti volt a kajafelelős, ezért a cuccait össze kellett rendezni, én meg segítettem mosogatni Csabinak - amiből az lett, hogy a legzsírosabb edényeket kaptam, csak, hogy érezzem a törődést :-) Majd finom kávé mellett körbeálltuk páran az asztalt és nekiálltunk a maradékok elfogyasztásának, csak úgy csipegetve. Közben szépen lassan mindenki elköszönt, majd mi voltunk az utolsók akik elhagyták a vadászházat. Kicsit szomorkásan, hogy vége, iszonyat boldogan, hogy végigcsináltunk egy WT-t, és hulla fáradtan.
Pár kép Csabától
Ez pedig az album az én kedvenceimről:
Nem is tudom, hogyan kezdjem ezt a postot, annyi gondolat kavarog bennem, annyi mindent mondanék. Lényegében nem sok dolog történt, de igazából rengeteg változás történt az életünkben. Na, de kezdjük az elején....
Minden második szemeszter után két hetet gyakornokként kell eltölteni egy általunk választott helyen, ami kapcsolódik a vadászathoz, vadgazdálkodáshoz, vagy a vadvilághoz. Áprilisban az a megtiszteltetés ért,hogy felvettek a Young Opinion Working Group - CIC (Council for Game and Wildlife Conservation) (magyarul a Vadászati és Vadvédelmi Tanács fiataloknak szóló csoportjába) úgy döntöttem, jó ötlet a Tanács irodájába, Budakeszibe jönni erre a két hétre, megnézni mi megy a CIC színfalai mögött. Elhatároztam, hhoyg jól fogom érezni magam ezalatt akét hét alatt, de nem gondoltam, hogy ennyire jó lesz.Szerencsére Ian is csatlkozhatott hozzám, és élvezhette a hétköznapokat - az első pillanattól tökéletesen viselkedik, egész nap a hűvös kövön fetreng, és minden munkatárstól gyűjti be a simiket. Sajnos hiába két hét nyugalom, búcsúajndékként egy jó kis támadást kaptunk az egyik helyi vizslától, pedig a kicsi fiú végig példásan elfordította a tekintetét ha megjelent a láthatáron az eb. Ian megtanult nagyvárosban utazni, mozgólépcsőt is megszokta, metrózást, és a kávézós reggelek sem okoztak neki nagy problémát. A munkám nagyon érdekes volt, cikkeket írtam, kis kutatás ebben abban - meg kell, hogy mondjam, borzasztóan örülök, hogy részese lehetek a CIC-nek, hihetetlen mennyi erőt és energiát belefektetnek abba, hogy megmutassák a társadalomnak, mi is a vadászat. Az irodai órák után lehetőségünk volt trainingezni Karai Csabával, akitől rengeteg segítséget kaptunk. Segített megérteni a kutyám, hogyan javítsam ki az a halom hibát amit elkövettem az elmúlt 1 év alatt - ami kb azt jelenti, hogy MINDENT amit eddig csináltam, - és hogy hogyan kommunikáljak vele. ÉS igen... működik minden, mint egy csoda, rengeteget fejlődtünk a trainingek során. Úgyhogy naaaagy köszönet Csaba, és remélem nem fogod megbánni, hogy megismertél minket hahahahaha :-) Nem varázstrükköket kell elképzelni, csak szépen elkezdte növelni az önbizalmunkat, Ian egyre gyorsabb és boldogabb, hogy kint lehet és trainingezhet. A trainingek mellett élveztük a a természetet, a helyi vadászházban szálltunk meg (nagyon kényelmes, szép, igényes modern vendégház, kedves, segítőkész személyzettel) gyönyörű séták voltak az esti programjaink az erdőben Iannal - ketten hátunk mögött hagyva a világot, nem aggódtam butaságokon, és nagy döntéseket hoztam...Majd remélhetőleg ezekről a döntésekről is olvashattok a blogon. Nagyon kellett már ez a nyaralás! Köszönöm szépen mindenkinek aki részese volt ennek a két hétnek, minden kollégának és barátnak. Hiányozni fogtok! |
Archives
June 2021
Categories
All
Kedvenc blogok: |