Kutyával futni hatalmas élmény, ehhez kétség sem fér... Azonban a kutyánk egészsége érdekében fontos betartanunk pár alapszabályt. Kezdjük a jelenleg legégetőbb témával, a meleggel: Mi, emberek nehezen viseljük a meleget, még úgy is, hogy egy csodálatos "berendezéssel" látott el minket az evolúció, Teremtő, ki, miben hisz. Az izzadással, mely mozgás közben is képes minket hűteni. Azt hiszem, az köztudott, hogy a kutya, ahogyan az állatvilág legtöbb faja nem tud teljes testfelületén izzadni - kivételt képez erre a Xoloitzcuintli, avagy mexikói kopasz, akik képesek verejtéket termelni. Anno a Fekete Kontinens lakói úgy szerezték napi betevőjüket, hogy addig kergették a növényevő állatokat, amíg kimerültségben összeestek. Tehát kedvencünk sokkal hamarabb képes hőgutát kapni, mint mi magunk. A kutyák tűréshatárát természetesen nagyban befolyásolja az anatómiájuk, egyéni toleranciájuk, valamint betegségeik (melyek lehetnek szervi problémák vagy fertőzések). Izgalmi állapotban is sokkal hamarabb elkezdhet lihegni, ha ez meleggel, és kevés folyadékbevitellel párosul, hamar bajuk eshet, ugyanis a garatban ödéma keletkezhet a heves lihegéstől, beduzzadhatnak a Morgagni-tasakok, melyek elzárják a légutat, így fulladást okozhatnak. Éppen ezért a Szánhúzókutyasport Világszövetsége (IFSS), szigorú határokat húzott, mikor, milyen távon lehet versenyezni. Canicrossozni, azaz kutyával futni maximum 85 százalékos páratartalom mellett, 18-25 fok között, maximum 2 kilométeres távon lehet, míg e fölött nem szabad a rendezvényt megtartani. Soknál látom, hogy lenyírják nyáron a blökit. Ezzel lehet megnyugtatjuk lelkünket, hogy könnyebb lesz nekik. Nem. A bunda nem csak melegít, de szigetel is, azaz nyáron "hűt". Arról nem is beszélve, egy duplán strukturált szőrt egy életre tönkreteszünk a nyírással, utána egy vattás, puha bunda nő vissza, ami ellenben olyan mintha becsomagolnánk magunkat vattába. Nem levegőzik, bepállik, melegít. Az, meg, hogy tud fürdeni futás közben.. hát, nekem anyukám mindig azt mondta, felhevült testtel be ne menjek a hideg vízbe. A kutya keringése és hasonlóan működik, tehát nem, nekik sem tesz jót. Lehet nem kap hőgutát azonnal a kutyánk, de biztosan leterheli a szervezetét, ami hosszútávon problémákhoz vezet. Felszerelés Nagyon fontos a megfelelő hám, póráz kialakítása, hogy ne nyomjon rossz helyen, mert nem csak rossz érzés, de ez is EÜ károsodáshoz vezet hosszútávon. Kifejezetten húzóhámnak minősül a Musher, Non-stop, ZeroDC. Hazánkban ezek azok a márkák amik kaphatók, és specifikusan futáshoz lettek kitalálva. Szabadlábon... Sokak nem tesznek pórázt, hámot, nyakörvet a kutyájukra, hanem elengedik, és úgy futnak velük. Ha lakott területen futsz így, győződj meg, hogy nem akadályozol mást. Se kutyást, sem nem kutyást. Nekem egy csupaszív goldenem van, de agygörcsöt kapok attól, hogy mindenféle Buksikák odarohannak hozzánk. Nem biztos, hogy minden kutya barátkozni akar. Futóként pedig gyűlölöm, hogy a Szigeten pl. esnem kelnem kell az összevissza mászkáló kutyákban Ha pedig terepfutó vagy, könyörgöm, NE engedd el a kutyád. Nem csak azért, mert jogszabálysértés, hanem mert más élőlények életét kockáztatod, a saját kutyádé mellett. Buksi lehet megkerget egy őzikét pár percig, aztán visszajön, de tudod, hogy az az őzike lehet, hogy 100 méter múlva holtan esik össze a stressztől? Vagy elvetél? Vagy szimplán nekiszalad egy fának, és úgy töri ki a nyakát? Vagy tudjátok-e, hogy most van tele minden őzgidákkal, szarvasborjakkal? Ha a kutyusotok csak megszagolja, már otthagyja majd a mami. És éhen hal. A vaddisznókról ne is beszéljünk, azok az év minden szakaszában nagy veszélyt jelentenek egy csatangoló Buksinak. Egyébként pedig ajánlott felvenni a helyi vadásztársasággal a kapcsolatot, és informálódni, mikor, hol vadásznak. Ugyanis vadászterületen fogunk futkározni, könnyítsük meg mindkettő fél helyzetét. Ha már terep... Aszfalton ne futtassuk őket, picit se. Az ízületeket rendkívül igénybe veszi, nagy problémákat okoz. Melegben pedig egyenesen égési sérüléshez vezethet pikkpakk. Kor
Egy éves kor előtt NE vigyük magunkkal őket, még kocogni sem, utána szépen lassan szoktassuk őket a mozgáshoz. Fejlődő szervezet, hadd mozogjon annyit, amennyi neki jólesik. Persze, nagy a mozgásigény, meg szeret velünk jönni, aztán később vakarhatjuk a fejünket a diszplázia miatt. Érdemes a terhelés megkezdése előtt egy DP szűrést csináltatni egy specialistával, aki az eredmények függvényében tanácsokkal tud ellátni, milyen sportok lesznek megfelelőek. Én kölyökkorban nagy hangsúlyt fektetek az ízületvédelemnek, ezért MSM, kollagén és zöldkagyló trióval támogatom a blökiket, felnőttként pedig Sprint-R-t kapnak. Egy mentes eredmény sem garancia semmire, ugyanis a szalagok terhelhetősége nem ettől függ.
0 Comments
A futós postom, amin annyit agonizáltam, megírjam-e és közzétegyem-e egész nagy sikert aratott, többen írtak privát üzenetet, vagy kommentet, hogy milyen motiváló volt számukra. Persze azonnal fellelkesedtem, és azon gondolkoztam, mit tudnék még csinálni, amivel több embert tudok motiválni kicsit... Itt az újév, és nyilván én is gondolkoztam, milyen kihívásokat csináljak meg idén, amikhez elkötelezettség kell, mégsem teljesíthetetlen - mondjuk a 700km nem tudom mennyire teljesíthető, majd meglátjuk. Eszembe jutott, mi lenne, ha az olvasótábort, a facebookos és instagrammos követőinkkel közös kihívást teljesítenénk... Először távolságban gondolkoztam, de mindenkinek más az edzettségi foka, van aki 3 nap alatt teljesítené a 100 km-t, van aki hónapok alatt sem, ezzek könnyen motivációt veszítene... Pont ezen törtem a fejem, és közbena "Futni születtünk" című könyvet olvastam, amit karácsonyra kaptam ajándékba - Ivettől, kitől mástól :D - és halálosan szenvedtem, hogy beteg vagyok és nem mozdulhatok ki, amikor eszembe jutott, hogy egy finn ismerősöm évek óta csinál egy challenget, a 100xMove/100xRun -t. Elhatároztam, hogy ez számomra tökéletes lesz, és azonnal elkezdtem előkészíteni a terepet, hogy minél több emberhez eljusson még időben. Miről is szól a #100xMoveWithYourDog? Mozogj 2018-ban legalább 100x a kutyáddal. Fuss, tekerj, vagy túrázz, mindegy. Persze, bele lehet számolni a mindennapos sétákat is, de szerintem úgy az igazi, ha ezek nem tartoznak bele a kihívásba (kivéve, ha csak amúgy heti 1x viszed el a kutyád sétálni). Lényeg, hogy mozdulj ki a kutyáddal Hogyan tudtok csatlakozni?
A facebook eseményt itt találjátok: https://www.facebook.com/events/118449298954027/ Illetve, ha postoltok róla bármelyik közösségi portálon, használjátok a #100xMoveWithYourDog hashtaget, hogy mindannyian lássuk ki tart velünk. Sokszor gondolkoztam ezen a bejegyzésen, nekifogjak, vagy sem. Miután nekifogtam többször hagytam abba, nem éreztem fontosnak ezt a postot, hiszen annyira nem a kutyázásról szól... Nem tippeket szeretnék megosztani, de mégis az életünk fontos része lett az elmúlt év során, és ha csak 1 ember kezd el futni miattunk egyszer, már megérte. 10 éves koromban eltiltottak minden sporttevékenységtől, de legfőképp a futástól hála pár szívbetegségnek. Ezáltal igen szépen el is kényelmesedtem, így amikor zöld utat kaptam a futáshoz nem éltem a lehetőséggel, jártam pár sportszakkörre, ímmel-ámmal, de a futást mindig is gyűlöltem. Amikor gimibe kerültem végképp feladtam minden sportolást, ahogy egyre idősebb lettem úgy lógtam el egyre több tesiórát, végzősként egy kezemen meg tudom számolni, hányszor tesiztem. Talán évente 1-2x elmentem futni, amikor láttam Blanka milyen sokat edz a huskykkal, de hosszabbtávon sosem ment. Jött az egyetem, ahol szintén mentesültem a tesiórák alól - angolul hallgatom a tárgyakat, és így valamiért nekünk nem volt kötelező a tesi. A sok punnyadásnak megvolt az ára - nehezen futottam a köröket a kiállítási ringekben, vadászatokon is mindenki jobban bírta a strapát nálam, még a bőven nyugdíjaskorúak is. Ciki. De talán a legcikibb az volt, amikor Lengyelországban a GYSU-n alig tudtam felmászni a kisebb dombra a laza sétánkon. A többiek már rég lehagytak engem, és a hüttében iszogattak, én meg lihegve támasztottam az egyik fát és azért imádkoztam hogy ne essek össze. 20 évesen ez szégyen, nincs mentség. Tavaly ősszel kezdtem el futni menni, először csak azért, mert le akartam adni pár kg-t. Ivett-től kaptam egy edzéstervet, ahol először 1 perc futás után 1 percet kellett sétálni, és ezt 5x megismételni, majd minden nap egyre többet egyre többször futni. Halál volt, még ez is számomra, de napról napra jobban bírtam. Anna, kolis szobatársam is elkisért mindig, akinek ez nem volt kihívás, de nekem igazán jól jött néhány motiváló mondat. Mint amikor a dombra akartam felküzdeni magam, ő pedig háttal futott előttem (neki nyilván meg se kottyant) és azzal bíztatott, hogy milyen csinos lesz ettől egy bizonyos testrészem és ez mennyire fog imponálni egy srácnak aki éppen nagyon tetszett nekem. :-) Jó taktika volt, meg kell, hogy mondjam. A nagy változást a Polar órám hozta meg az életemben, amit márciusban vettem. Bevallom eléggé féltem a vételtől, nem volt olcsó mulattság, és attól tartottam, majd nem fogom kihasználni. De talán az egyik legjobb döntésem volt, pontos edzésterv alapján tudtam edzeni, ami a pulzusomhoz volt igazítva, így az elején meglepően lassan kellett futnom, mert a pulzusom az egekben volt, de szépen lassan kitartó munkával sikerült szépen lassan megerősödnöm, és egyre jobban élveztem az edzéseket. Az elején csak akkor futottam, ha épp ráértem aznap, majd egyre több áldozatot hoztam annak érdekében, hogy a Polar-os edzéseimet teljesítsem. Az első cél 2017-re a 10K volt, amit már május környékén teljesítettem, így az idő javítása maradt csak, ami sikerült is, több mint 1 perc/km-el, kényelmes tempóban. Majd kicsit később azt vettem észre, hogy mindig keresem a lehetőséget, hogy futni tudjak menni. Prágában Ivettel, Svédországban a konferencia előtt, Mariborban a kiállítási nap előtt, a trainingnapokon Tardoson, vagy épp két óra közötti szünetben. Így 350 km után 2017-ben talán mondhatom, hogy futó lettem, és ezt a kutyázásnak is köszönhetem. Hiszen majdnem minden km-t úgy futottam le, hogy a kutyám is velem volt. Hol bekötve canicrossoztunk, hol mellettem, póráz nélkül futott Ian, Gemma, vagy Riley, akit éppen vittem. Az eredmény pedig meglátszik mindenkin, Ian régen egy vadászat közben már alig bírta szuflával, most pedig meg sem látszódik rajta, hogy egy egész napot végigdolgozott. Nem mindig volt egyszerű fenttartani a motivációt, de páran nagy hatást gyakoroltak rám. Elsősorban Ivett barátnőm, aki szülés után kezdett el futni és szuperül halad, mindig megosztotta velem a tapasztalatát, edzettünk együtt ha úgy alakult a napunk. Az a kitartás ami benne megvan mindig is csodálatra méltó volt számomra. Vilte, az én teljesen megszállott litván barátnőm, aki egy év alatt olyan formába jött, ami már-már hihetetlen. Vilte rángatott el az első crossfit edzésemre, Splitben, 2 óra alvás után, amire ma már hetente járok, és az egészséges receptjeimet is tőle szerzem mindig. Blanka, Anna, az én futótársaim, akikkel lenyomtunk egy 5vös5k-t, akik futottak velem Harasztin, és akik minden Canicrossos őrült és fárasztó kérdésemre válaszoltak. No meg motiváltak, edzés közben, legfőképp Anna. Persze vannak még páran mások is, de ez már nem lényeges itt és most. Úgyhogy hajrá mindenki, nem szégyen a nulláról kezdeni (én az elején baromira szégyelltem, hogy csigalassan és keveset tudok csak kocogni, de egy idő után már nem foglalkoztam ezzel) és sosincs olyan, hogy valaki képtelen legyen megtanulni futni. Jövőre mik a célok? Félmaraton és 700km a 2018-as évben biztosan a listán lesznek. Ki tart velünk?
|
Archives
June 2021
Categories
All
Kedvenc blogok: |