Még tavaly a Francia-Német utam során volt szerencsém megismerni Petrat és a goldenjeit (erről bővebben itt olvashatsz), és nemrég írt, hogy jön Magyarországra, Olivérhez trainingezni, nincs-e kedvem összefutni vele. Természetesen örömmel mondtam igent, és már alig vártam azt a napot. Miért is ment volna minden simán és gördülékenyen azon a bizonyos napon... De nagynehezen megoldottam mindent régi "barátommal" a tömegözlekedéssel, olyan helyeken jártam ahol eddig sose ( Várpalotán át kellett gyalogolnom a vasútállomástól a buszpályaudvarig), de hála a modern technológiának megoldottam mindent. Megnéztem, hogy úgy jutok el legegyszerűbben a Kingsdale farmra ha az isten háta mögött leszállok a buszról és onnan pár 100 méterre van csak. Szegény buszsofőr nagyon nem értette mi a francot akarok én ott csinálni, többször megkérdezte, biztos itt akarok leszállni? De sétáltam egy picit a teljesen kihalt úton és már láttam is a golden sziluettet és a nyilácskát, megérkezteeem! Aki járt már Olivéréknél tudni fogja mit éreztem... Paradicsom! Az egész mint egy műalkotás úgy van megtervezve, a kicsi tó, és a terület.... áll leesős, na! Petra bemutatta barátait, Brigitet és Claudiat, akik rendkívül szimpatikusak voltak, és néztük ahogy Olivér trainingezni Blusht és Smokeot. Nem rossz látvány volt! Petra megkért segítsek neki kicsit ringdresszúrázni a kutyáival, ugyanis készülnek egy work and show-ra. Collint vette ki először, akit még Németországban vezettem fel, és hát rögtön megismert.... Ezeken picit mindig meghatódok, pár napot töltöttük együtt és egy év után is emlékszik rám. Valamint arra is hibátlanul amit tanítottam neki, állt mint a cövek - pedig Petra nem nyaggatta őt ilyemivel. Annyira nagy szerelem ez a kutya nekem, az a nagy will to please ami van benne... Majd jött Promise, amire azt hittem a legkeményebb dió lesz, de gyorsan vág az esze neki is és hamar belejött. Finnegan, másik nagy szerelmem pedig szintén jó memóriával rendelkezik és ugyanúgy állt, szintén cövek módjára mint annó. Ezen a kutyán mindig meglepődök mennyire jó anatmiája van. Tettünk egy sétát, hogy a kutyák kicsit kifújják a gőzt, majd újra gyakorolgattunk kicsit, ezúttal Petra igyekezett bemutatni őket - és meg kell hogy mondjam, amin az elején jókat nevettünk, a végére rájöttünk melyik kutyának melyik a legjobb motivációs eszköz, és áll-leesősen álltak a kutyák! De komolyan... amikor egy kutya percek alatt megtanul free-ben állni úgy, hogy a handler kb 2 méterre lazán el tud távolodni... az not so bad, valljuk be ezt nem percekig szoktuk tanítgatni a kutyáknak. Claudia Ciderét is kipróbálgattam, de nem volt valami nagy kihívás, elsőre állt pöccre. Elvittük Collint és Claudia kutyáját, Mayt trainingezni, ahol fotózgattam, és gyönyörködtem a területben. Olivér kisfiát, Benjit is megismertük, én aki nem vagyok oda azért minden gyerekért, teljesen elolvadtam tőle, nonstop rohangált, mesélt, és kérlelte apukáját, hogy menjenek trainingezni. Petraék a fehérvárcsurgói kastélynál szálltak meg, elmentünk egy kávéra és egy sétára a vacsi előtt. Az elmúlt hetek szörnyen stresszesek voltak nekem, úgyhogy ez a kis nyugi a teraszon, napsütés, kávé, és szuper hangulat nagyon hiányzott már. A vacsin az egész training csapat ott volt, nagyon jó kis társaság, rengeteget nevettem, a vacsi isteni volt. Tökéletes zárása volt egy tökéletes napnak. Kár, hogy ilyen messze lakunk egymástól, nem tudom meg tudnánk-e unni egymás társaságát rövid időn belül :-)
0 Comments
Mártival chateltem még Crufts alatt egyik nagyon angolos reggelemen (értsd: megszámlálhatatlan bögre tea, kutyák és könyvek) és szóbakerült, hogy 2 hét múlva az MRVE munkavizsgát és képességvizsgát szervez, amit persze tudtam én, de teljesen elkerülte a figyelmem. Arra a hirtelen elhatározásra jutottam, miért is ne mehetnénk el Iannal. Talán a 2000 km részegített meg ekkora magabiztossággal és nyugalommal, hiszen nem gyakoroltam rá. 2 éve elmentem egy GRK-s munkavizsgára, full felkészületlenül, csak úgy poénból. Persze ott nem sikerült - amúgy meglepően jól ment, csak mivel aznap képességvizsgáztunk is, ezért a kutyám a MV-ra hulla fáradtan érkezett. Azóta nem gyakoroltam rá, mert nem is nagyon akartam megcsinálni. A kutyám nekem bizonyított már, a tenyésztőjének is. Azt tudtam, hogy a vadat felveszi, végigvadászott 3 szezont, talán nem lesz neki nehéz egy MV. Gyorsan átfutottam a szabályzatot, stabilnak stabil, 50 méterre csak kimegy már, a vonszalékot csúnya lenne ha nem tudná a kezdetekben vizslaként nevelt retriever, egy kettős jelölés meg csak nem okoz gondot. Miután hazaértem se vittem túlásba a trainingezést, egy blindra kiküldtem, ment, úgyhogy nincs para. Hát, para nem is volt addig a pillanatig amíg oda nem értünk Soponyára. Ott tudatosult bennem, hogy "basszuuuuuuus a rohadt életbe, hát én nem készültem, mi lesz most". Edit barátnőmmel gyorsan tettünk róla, hogy ne parázzunk annyira, a vadkerti Frittmann rosé és a kaskantyúi pálinka oldotta a feszkónkat. Regisztráció és megnyitó után kimentünk a területre. nyugatatóink Megynitó... IGEN, feszültek voltunk. nem kicsit. Standhajtás (akit érdekelnek a feladatok, hogyan is néznek ki IDE kattintva megtehetik) alatt végig hallottam ahogy a kutyám szíve dobog. Nem is dobogott, majd ki ugrott. A térdem remegett, és nagyon reméltem, hogy a kutyám nem fog kitolni velem és ugrik be. Amit sose csinált még versenyen/vizsgán és trainingeken is 1 kezemen meg tudom számolni. Túléltük. Max pont. Pink sapisok Vonalhajtás volt a soronkövetkező, előtte kis feszkóoldás. Bevallom, picit hozzászóltam néha a kutyámhoz - amit Emese ki is szúrt azonnal haha - igazából csak biztosra akartam menni, pedig abszolút nem láttam jelét sem, hogy a kutyám be szeretne ugrani. EZAZ, megcsináltuk. A két legidegőrlőbb feladaton túl vagyunk. Vonalhajtás selfie hahaha Mezei elhozás nem ment tökéletesen, kétszer kellett sípolnom mire megállt Ian, és akkor is igen lassan fordította felém a fejét. Utána szépen irányba fordult és nem túl hosszú keresés után meglett a vad. De ezt tudom, hogy alakítani kell még a megállítón, semmi új nincs benne A vonszaléktól féltem leginkább és legkevésbé. A kutyám mindig is szuperül teljesített ha vonszalékról volt szó, imádta, én is imádtam. De tudtam, hogy bármikor benne lehet a pakliban hogy elhasalunk, és ez esett volna a legrosszabban ha nem megy. Nem volt tökéletes, de azért szépen megoldotta. A vonszalék kihúzójának nyomán ment. Van ilyen, nem meglepő, és a legtöbb kutya így csinálja. Várakozós Selfie Átmentünk a vizes feladathoz, ahová Kriszti barátnőm is kijött Onixxal és Mayával - na meg Petivel :D. 5 vagy 6 éve nem láttuk egymást?! De egyből olyan volt mintha minden héten együtt lennénk, rögtön feloldották a maradék feszkóm is. Eléggé szedettvedetten mentem a feladathoz, mert már nagyban trécseltünk, Ian a második elhozásért nem is legjobb irányba indult, de sípra rögtön megállt és oda tudtam küldeni. Azért izgultma picit, nehogymár az utolsó vadnál essünk ki.... Megvan. Sikerült! 93 ponttal a 100-ból, 0 készüléssel. Nem trainingeztem be előtte a területen a feladatokat. Majdhogynem azt se tudtam mik a feladatok. Nagyon más volt így odaállni a vizsgán, hogy úgy éreztem, ennek mennie kéne. Csúnya lenne, ha nem menne... De azért büszke voltam, és szörnyen örültem. Kicsi Ianke megcsinálta. A két friss munkavizsgás mosoly :D Köszi Edit ezt a napot, nélkületek lehet nem ment volna, irtó jó volt a hangulat! Dumcsiztunk még kicsit Krisztiékkel, Oni totál szerelem, meg persze Maya is.... utána visszamentünk a hotelhez ebédelni, dumálni, aztán irány haza és Cegléd az OVK-s Field Trial "afterjére". Köszönjük a vezetőségnek, és minden résztvevőnek ezt a szuper napot, nagyon jól éreztem magam!
|
Archives
June 2021
Categories
All
Kedvenc blogok: |