Életem legborzasztóbb és legszebb éve volt az elmúlt év. Nehéz, kihívásokkal teli időszak, amit sokszor alig vártam, hogy vége legyen, sokszor pedig azt kívántam, hogy soha ne érjen véget a pillanat. Sokat tanultam, emberekről, barátokról, párkapcsolatokról, kutyázásról, és legfőképp saját magamról. Ebben a beszámolóban sok sok kép lesz, valószínűleg egy részükön nem kutyák lesznek, hanem kutyások. Idén sokkal inkább előtérbe kerültek a kutyás - és nem kutyás - barátaim, emberi kapcsolataim, mint maga a kutyázás. Iannak is volt egy sérülése, ez is közrejátszott biztosan, hogy megváltozott sok minden. Januárban vadásztam, vadásztam és vadásztam. Voltunk párszor trainingezni is Csabinál. Egyhangúnak tűnhet, de én nagyon feltöltődtem, és élveztem minden pillanatát. Sokat volt nálunk Niki barátnőm is, jó kis téli csajos napjaink voltak. Februárban egy hetet volt nálunk Petra,olasz barátnőnk, aki mesés vacsikat dobott össze nekünk. Masha is csatlakozott, hatalmas felfordulás volt a lakásban, de bármikor újracsinálnám az egészet. Egyébként, mindig elfelejtem, de Ian itt befejezte a Hungaria Champion címét is. Fehova mindig nagy dráma, ebből idén is kijutott, nem is kevéssel. De együtt, négyesben átvészeltük. Villányban is voltunk Editékel egy hétvégét, ami megint nagyon jó kis kikapcsolódás volt, fehova után bőven rám fért. Március elején Sopron WT-n voltunk, ami katasztrófába fulladt - viszont megtanultam ismét, hogy kik az igazi barátok, akikre bármikor számíthatok. Cserkei Vadászbál irtó jó buli volt Nyúlékkal, már alig várom a jövőévit, remélem ismét megyünk. Pécs CACIBra Nikivel és Dorkával mentünk, igazi kis csajos hétvége volt ez is. Következő héten átfutottam Macikupára, hogy adjak egy szerencseölelést Blanyinak és Annának, és Ágiékkal is találkozhassak. Vasárnap pedig Salgotarjánban állítottunk ki. Rettentő hideg volt, ezért a sátorban felállítottunk 2 hősugárzót, amivel sikerült lecsapnunk a fő áramforrást is :D De nekünk melegünk volt pólóban, míg mások télikabátban dideregtek. Áprilisban Kuvasz Spec CAC-on debütált Foksán, a nagyon ígéretes kis fiatalunk, akivel előtte többször is találkoztam. Debrecen 2x CACIB az év egyik legjobb hangulatú kiállítása volt, Dorkával és Ákoskával. Kodácskát is vittem magammal, kicsit olyan volt, mintha saját kutyámat vittem volna, nagyon jó volt pepcselni a kozmetikájával és vinni magammal őt (kivéve amikor random éneklésbe kezdett). Meghozta a kedvem újra a kiállításokhoz, ami Bogárral együtt elhagyott. A következő hétvége gyilkos volt. Pénteken Work and Show spec kiállításon voltunk, ahonnan éjfélkor értem haza, másnap hajnal 3kor pedig indultunk Pápára, közben 3 kutyát meg kellett fürdetnem. Sokat voltam lent Adonyban Dorkáéknál is ebben a hónapban. Május elején Madridba utaztam a CIC közgyűlésére, ami az egyik legjobb döntés volt. Kikapcsolódtam, végiggondoltam mi az oka annak a sok sok rossz dolognak ami történt velem az elmúlt időszakban, és hogyan tudnék változtatni ezeken. Emellett pedig jó volt látni a régi barátaimat. Lakáskeresés közben Szolnok CACon voltunk Nikiékkel, majd Szilvásváradon. Húzós hétvége volt, kiállítottam húgom kiskutyáját, Jaspert, aki Puppy Best in Show lett. Nagyon kedves élmény marad, ahogy látom őt sírni, ahogy fotózza a kiskutyáját. A közös vacsink Edwinékkel és Botiékkal szintén jó kis emlék marad azt hiszem, mindannyiunk számára. Német vizsla Spec után pedig nagy pillanat jött az életembe: beköltöztem Pestre, új életet kezdtem. A Magyar Vadászlap munkatársa lettem. Június elejét Vitnéyden Working Testen kezdtük, Iannal botrányosan sikerült teljesítenünk, el is döntöttem, hogy elengedem vele ezt a versenyzést. Ellenben nem keseredtem el, annyira szuper volt a hangulat, hogy bármikor visszaugranék az időben és ott maradnék. Következő hétvége állomása Agárd volt Nikiékkel. Csak azért akartam erre a kiállításra menni (mármint csak azért mentem el, igazából még pénteken reggel is gondolkoztam, hogy elinduljak-e), mert Nikiéknél tudtam aludni, minden nap a Luckyban enni (melleseg alig várom a márciust, hogy újra kinyisson), és a Velencei tóban fürdeni. Ennél sokkal több lett végül ebből a kiállításból, az új életem tökéletes indikátora volt, boldog voltam, újra úgy éreztem, hogy élek - és egész ügyesen szerepeltek a kutyák is. Nyíregyházára is elment a kis csapatunk kiállítódni, majd Grand Prixen voltunk mindhárom napon. Fokoska is vendégeskedett nálunk pár hetet. Elkezdtem a Szigetre lejárni futni, és Blankival lógtam amikor csak tudtam. Júliusban Herend után Edit éves medencés bulijában is voltam. Húgom egy hetet nálam volt vendégségben Jasperrel. Volt egy szabad hétvégém, ami amolyan igazi tökéletes volt: voltam Dorkáéknál, onnan átmentem Nikiékhez, majd Blankánál egy jó kis futással koronáztam a hétvégét. A Debrecen Éjszakai CAC után, ahol Petyusszal Junior BISt nyertünk, pedig elindultunk Splitbe. Akik azt hiszik, Split olyan nagy pihenés, annak üzenem, hogy nem. Nem az. Olyan fáradtam estem haza egy egyébként katasztrófába fulladt hétvége után, hogy szerettem volna törölni az agyamból az egészet. Az idő kicsit megszépítette azóta, a rossz dolgokon úgysem tudunk már változtatni, nem igaz? Szerbiában, Ágiéknál pihentem ki az utat Blanyival és Mikallal, a költözése előtt még kis időt együtt töltöttünk. Reggel a srácokkal futni voltunk és a Tiszán hajókáztunk, nagyon idilli volt, mindamellett, hogy sajgott a szívem legjobb barátnőmért. Persze, tudtam, hogy önzőség szomorkodnom, mert neki a nagy álma válik valóra azzal, hogy elköltözik, de az életem hirtelen nagyon üres lett nélküle. Amszterdam Világkiállítás eltelt, elég fárasztó, de szuper hangulatú út volt a szokásos kis csapatunkkal (idén szinte mindenhová négyesben jártunk Nikivel, Melcsivel és Attival). A hotel managerét soha senki nem fogja űberelni az hiszem. Remélem vissza tudok még egyszer oda menni. Sokat jártunk ki a Velencei tóhoz tekerni, túrázni is voltunk négyesben párszor Dorkával és a fiúkkal. No, meg gerlézni jártam. Szeptember nyugisan telt kiállítások terén, Hajdúdorogon jártunk, és a GRK Klubkiállításán, ahol Leon Klubgyőztes lett. Voltam Szántódon Canicross versenyen is, imádtam azt a napot, és nagy ígéretet tettem magamnak, hogy jövőre több ilyen rendezvényre ellátogatok.Nem mondom, hogy extra keményen edzettem, de sokkal többet futottam júliustól ebben az évben mint összesen valaha. Sikerült is egyáltalán nem várt teljesítményt kihoznom magamból, és a középmezőnyben végeznem aznap. Sokat kell még tanulnom a versenyzésről, de majd belejövök, ezután a hétvége után nem kérdés, hogy lesz még alkalom, hogy rajthoz állok. Másnap Farkaskonyha nap volt, ami egyszerűen tökéletesen sikerült, nagyon profin összerakták Andiék, és nagyon büszke voltam, és vagyok is rájuk. A retrieveres világból már sokkal régebb óta ismerem őket, mint, hogy a Farkaskonyhát elkezdték, és azóta is sok szakmai támogatást kapok tőlük, amit nem tudok elégszer megköszönni. A hónap végén Panamába utaztam, ahol felejthetetlen egy hetet töltöttem a kezdeti nehézségek után. Frankfurtban ragadtam két napot, majdnem elküldtek a reptéren Bogotába, Columbiába, de végül minden megoldódott, és Daniloék vendégszeretetét élvezhettem. Csoda szerintem, az a kapcsolat ami közöttünk van még évek óta, az, ahogy egy csapatként tudunk dolgozni ennyien. Daniloék, mint gazdik mindent biztosítanak, hogy a kutyáik a lehető legjobban legyenek kiállítva. Ehhez társul egy szuper tenyésztő, aki mindig ott van, hogy segítsen. Én, pedig igyekszem a lehető legtöbbet kihozni magamból, hogy megfeleljek. Ezután a hétvége után azt hiszem, mondhatom, hogy nem csak "munkatársak" de barátok is vagyunk. Panama után a Magyar Vizsla Európa Kupán voltam a Vadászlap képviseletében. Azt hiszem, ez az az esemény, amiről tudnék, de inkább nem írnék sok mindent, mert abból lehet hatalmas sértődés lenne...Egy pont volt az i-n, hogy el kell távolodnom ettől a világtól, nincs már itt keresnivalóm. Lengyelországi Európakiállításon nagyon szép sikert hozhattunk haza Niki Sárijával, Junior Csoport 3. helyezett lett. Sosem álmodta erről, hogy ott állhatok, de még különlegesebbé tette ezt a napot az, hogy Dorka is ott állt mellettem a dobogón Smoochal, aki nálunk született kis poi baba. Szinte haza se értünk, már kezdődött Komárom. Varsóban sokat futottam a vizslákkal, néha Atti is csatlakozott (Melcsi sajna nem volt kint). Komáromban pedig megkaptam Feritől Patkót, a leendő kis trónörököst. Kicsit nehezebb pár hét várt itt rám, de nagyon sok mindenre rávilágított ez az időszak, sok mindent megtanultam. Lefutottam életem első félmaratonját, bizonyítottam magamnak, hogy nincs lehetetlen táv előttem. Október utolsó hétvégéjével számomra Dunaújvárosban véget ért a kiállítási szezon. Kellett a kis pihenés, sok volt a pörgés ebben az évben. Novemberben felváltva jártam Field Trialokra és vadászatokra, decemberben pedig a pihenésre koncentráltam, vadászgattunk, Dorkáékkal sétálgattunk, körbefutottam a Velencei tavat. Ez utóbbi kicsit hirtelen ötlet volt, nem tudtam, fel vagyok-e rá készülve, hiszem akkor 1,5 hónapja futottam első félmaratonom, ami azért csak 9 kilivel kevesebb volt. Na meg csúszott az út, minden csupa jég volt. Mozgalmas év volt, talán vissza sem tudtam adni, mennyire mozgalmas. Igazából lehet, csak lelkileg volt az számomra, hiszen nem voltam több kiállításon, mint az elmúlt években. sőt. Mégis annyi új érzést, érzelmet tapasztaltam meg, ami nem volt éppen mindig pozitív.... Jó pár embert elveszítettem ezalatt az év alatt, és sokakban csalódtam, hatalmasat. Saját lábamra álltam, egyedül lakok Budapest belvárosában, és életem nagy álommunkáját végzem, kutyákról (is) írhatok egy vadászattal kapcsolatos magazinba, saját rovatom van.
Hogy jövőre mik a céljaim? Sok van, van ami évek óta húzódik, van, ami nemrég körvonalazódott. De egy biztos: boldog akarok lenni.
0 Comments
Hát ismért elérkeztünk ide. Utolsó napja az évnek, valami végetért, és valami új következik. Hiába csak egy szokványos éjszaka, valahogy mégis, mintha egy új kötet kezdődne. Nem új fejezet, egy teljesen új kötet. Az elmúlt napokban - és idén tényleg csak napok, általában ezt a bejegyzést már hetekkel hamarabb kezdem írni, most erre nem volt időm - rengeteget gondolkoztam mennyire megváltozott minden. Elszaladt ez az év, és hirtelen úgy érzem, mintha nem is egy év, hanem legalább 10 telt volna el a legutóbbi bejegyzés óta (elég klisés mondat, minden évben leírom, de ha egyszer így érzem...?!). Minden év hasonló - emberek jönnek mennek, vannak szebb és nehezebb napok, de idén mintha minden sokkal intenzívebben történt volna. Annyi érzés, annyi élmény, amik csak pár hónapja történtek, mégis sok minden teljesen más értelmet nyert. Általában ha egy évre visszagondolok mindig az jut eszembe, milyen eredmények születtek, ám most ezek eltörpülnek többi esemény mellett. Valahogy egy Crufts 2nd prize, életem első BIS győzelme, Ian munkavizsgája is picike például ahhoz képest, hogy elköltöztem otthonról, Mogyoródra. Én mindig is vallottam azt, hogy nekem Soltvadkert sosem hiányozna. Ám amikor még a hó elején egyik kedves barátom erre járt és küldött egy képet rájöttem, mennyire más lett minden - és igen, hiányzik sokszor az itteni élet. Mármint tökéletesen boldog vagyk Mogyoródon, imádom minden percét az új életemnek a Trouble Houseban - de itt a lényeg. Új az életem. Se Ivett, se a megszokott puszta, aminek minden fáját és bokrát ismerem, se tó.,. semmi azokból, amik eddig az életem fontos részei voltak, már anno Ingriddel is. Felnőttem. Megtettem azt a lépést amiből már nincs visszaút - persze, hazaköltözhetek, de akkor is gyökeresen megváltoztam. De imádom, hogy mindezt Dorkával léptem meg, a rengeteg negatív beszólás, figyelmeztetés ami Dorka ellen irányult úgy néz ki, nem volt találó. Olyan, mintha kaptam volna egy nővért, aki még azokat az érzéseimet, tulajdonságaimat is ismeri amiket még jómagam sem. Fellapoztam az egyik kis füzetecskémet ahová lekörmöltem tavaly, hogy mik a céljaim. Hogy sikerültek-e? Igen. Egy kettő várat magára, rajtam kívülálló okokból, de tudom, megéri várni. 2017 a tanulásról szólt. Tanultam az USA-ban, legfőképpen azt, mennyire sok mindent kell még fejlődnöm felvezetés terén, mennyivel másabb minden kint. Megtanultam, hogy sokan nem azok aminek mutatják magukat, és megtanultam, hogy a teljesen hibátlannak hitt barátság sem az. No, meg, hogy kik azok még mindig akikre számíthatok, történjen bármi. Magtanultam futni, élvezni a futást, megtanultam elengedni dolgokat, és megtanultam azt, hogy ne törődjek a külvilággal, hogy mit várnak el tőlem. Na, de nézzük milyen fantasztikus helyeken jártam....: Január első hétvégéjén a President Cup-on nyitottuk meg az évet. Szuperül szerepelt a csapat, és jó volt újra látni a rég nem látott barátokat. Következő héten megkezdődött az őrület, csütörtökön kozmetika a puliknak, majd pénteken Nitrára utaztunk, ahol 2 nap kiállítás, majd hétfő hajnalban Bogárral indultunk az USA-ba. Ahhoz képest, mennyire nem lelkesedtem ezért az útért, és magáért az USA-ba utazásért, annyira sokszor jut eszembe, hogy bármikor visszamennék. Rengeteget tanultam kint, és kívánom mindenkinek aki foglalkozik a kiállításokkal, hogy egyzer menjen ki és tanuljon. Ne videókból, azokban nem sokat látni. Ott kell lenni, látni hogyan dolgoznak kint a handlerek, mekkora profizmussal, eltökéltséggel és alázattal, és milyen profik a kiállítások kint. Az biztos, hogy ha csak a kiállításoknak élnék, már rég kint laknék :-) Februárban a FeHoVa kiállítással, illetve Gundogs.hu trainingnapokkal kezdtük, majd ha nem is egyszerűen, de túléltük a FeHoVa winterdogshow-t is. Örültem, hogy idén végre külön volt a vadászati kiálítás a kutyakiállítástól, így ott nyugodtan szét tudtam nézni, beszélgetni barátokkal, de sajnos jövőre ez ismét a megszokott rohanós lesz, egyszerre minden. Pihenésként a Gundogs-hu Working Test trainingjére látogattunk az utolsó hétvégén. Március első hétvégéje mi más is lehetne, mint Sopron WT, ami igazi utolsó szabad, szórakozós hétvége a nagy egész éves kiállítások előtt. Idén húgom is velem jött, azt hiszem ő is nagyon élvezte - ha már ennek hátására úgy döntött ő is szeretne egy saját retrievert. Nem sikerült úgy a verseny ahogy szerettem volna, de fogjuk rá az összetört borra :) Majd hétfőn a WT utáni nap már repültem is Londonba, ahol kicsit egyedül bóklásztam, majd Beryléknél folytattam a szokásos éves pihenőm a Crufts előtt. Nyugalom, pihenés, teázgatás. Igazi testi-lelki feltölődés. Idén is szuper eredményekkel jöttünk haza, Theo a tacskó Reserve, Jamie a golden pedig 2nd lett hatalmas osztályból. Hirtelen felindulás után Iant elvittem munkavizsgára, 0 készüléssel, de szuperül sült el, 93 ponttal teljesítettük. Végre, hosszú évek után ismét találkoztam aznap Kriszti barátnőmmel, láthattam csodálatos border fiúcskáját Onixot és drága Mayácskát is. Aznap Cegléden, vizslás barátaimmal ünnepeltünk egyet (Erdész vizslából megpróbáltam éjszaka retrievert nevelni a munkavizsgás sikereimen felbuzdulva, haha) majd másnap Salgótarjánban állítottam ki, szuper eredményekkel. Április Békéscsaba CAC-al kezdődött, ahol Bogár végre Magyarországon is elismerést kapott, fajtagyőztes, Csoport 3. és legszebb magyar fajta 2. lett. Akkora ellenszélben, mint amit mi kaptunk Bogár egész itthoni karrierje alatt ez hatalmas eredmény, nagyon büszke voltam a kisfiúra. Szerbiába is kilátogattunk Somborba, ahol egy igen laza kiállítási napunk volt egy kedves kuvaszos baráttal, Gyöngyiékkel. Petra barátnőm is eltöltött egy hetet magyarországon a munkagoldenjeivel, és sikerült egy nap összefutnunk, trainingeztünk kicsit, sétáltunk, beszélgettünk... Imádtam! Ő a tipikus példája annak, hogy minden rosszban van valami jó, hiszen a mi barátságunk egy nem túl jó hétvégének gyümölcse :-) Egyik kedvenc Szlovéniai kiállításom, Maribor jött a soron, ahová a pulikat és Fruzsikát vittem ki, az eső ellenére nagyon jól éreztük magunkat Annával, canicrossoztunk, borozgattunk esténként és filmeket néztünk. Szentgotthárd WT, ahol 5. helyezettek lettünk, és ismét szuperül szórakoztunk a "rózsaszín sapisokkal", másnap pedig Mosonmagyaróvár CAC-ra mentünk, ami nem volt az év fénypontja eredmények tekintetében, de a társaság kitűnő volt. A következő hét közepén pedig repültem Montreux-be, a CIC éves nagy közgyűlésére. Nem volt konkrétan kutyás rendezvény, de itt is sok kutyás baráttal futottam össze, és a vadászattal kapcsolatban nagyon sok érdekes előadást hallgattam. Este hazaértem, igen fáradtan - minden este nagy vacsorák, utolsó éjszaka pedig nem is volt időm lefeküdni indulás előtt - másnap reggel pedig Budapest Grand Prix zárónapjára érkeztem, ahol még egy reserve Jun BIS-t is bezsebeltünk. Május első hétvégéje elég mozgalmasra sikerült. Az egyik kedvenc rendezvényem, a Work and Show hétvégéje volt, ahol a kiállításon Ian egy Kitűnővel kezdett, majd másnap a közel 30 indulóból 5. lett a WT-n. Vasárnap pedig a pulik és Happy a golden voltak a sorosok Zalaegerszeg CAC-on - Happyvel egy szép BOS Best in Show 3. helyezést zsebeltünk be. A következő héten lefutottam életem első 10 km-ét Iannal, ezzel teljesítve az egyik legnagyobb célt amit erre az évre kitűztem. Sokat kaptam a futástól ebben az évben, sok nehéz időszakon segített át. Szerbiában telt a következő hétvége, Kuvasz speciálon, majd a Szabadkai CACIB-on, ami lassan már egy hagyomány nekünk, nem csak egy szuper hangulatú, de rendkívül eredményes napunk is volt, Bogár Csoport 1, Koda, Blanka barátnőm Huskyja Csoport 2 lett. Köszönöm Blanyi, hogy ilyen széppé tetted ezt a hétvégét! Nélküled a több órás sorbanálás is tuti uncsi lett volna, arról ne is beszéljünk, nem jutna minden alkalommal a határról az eszembe, amikor a határőr kérdésére miszerint "cigaretta, alkohol, kábítószer van-e" az a válasz érkezett, hogy minden elfogyott. Következő héten Német Vizsla Klub klubkiállítása volt, amire már csak a hangulat miatt mentem el, ki nem hagynék egy ilyen bulit. :-) Másnap a GRK nem hivatalos, csapat WT-jére látogattunk, ahol megkaptuk az elismerő oklevelet, miszerint Ian volt a tavalyi év 2. legsikeresebb golden retrievere munka katergóriában. Júniusban Nitra 3x CACIB kiállításokon a tőlük megszokott módon, szépen szerepeltek a pulik, mi meg szokásosan jól éreztük magunkat - bár a vödör víz incidenst sosem felejtem el neked Páli :) Ivettel kilátogattam Prágába, Graciet vittük fedeztetni, nagyon örülök, hogy újra minőségi időt tudtunk tölteni Vele. Hétvégén Székesfehérvár CACIB-okon Bogár befejezte a Hungaria Champion és Hungaria Show Champion címeket, Zita a kuvasz res Jun BIS lett, Rozi, Niki barátnőm német vizslája pedig Csoprt 1. lett. Következő hetünk Milano 3xCACIBról szólt, szuperül éreztük magunkat a társasággal, én csak a pulikat vittem, így csomó időm volt nézelődni, élvezni a kiállítást. Bár az időnk legnagyobb részében Dorkával egymást, majd minél több barátot ijesztettünk meg - Bocsi Javier. Az utolsó hétvégén pedig Nikivel kimentem az osztrák német vizsla klubkiállításra - imádlak Niki, de SOHA többet nem megyek ilyen helyre! Július első hétvégéjén, Szentes CAC-on Bogárka stílusosan elkezdte a Grand CH címét egy Csoport 1-el, nagyszerűen éreztem magam végre Ivettel ismét. Átköltöztem Mogyoródra, megkezdődött az élet a Trouble Houseban. A szintén hagyomány Sarajevo Winnerre is kimentünk, ami habár szörnyen kezdődött - problémák a szállásal és hasonlóak, annyira jól végződött. Véget nem érő kajálások - még jó, hogy előtte csináltam méregtelenítőkúrát - és Tom-mal, Daniella barátnőm goldenével egy Csoport 2, 2 Csoport 1, és egy Best in Show címet is elhoztunk. Debrecen CAC és Éjszakai CACIB kiállításokon Bogár folytatta a nyerőszériát két Fajtagyőztes címmel, egy Csoport 1-el, és egy Magyar Fajta BIS-el. Másnap indulás Split-be, a híres 4 Summer Night Showra, amire évek óta készültem, de valami mindig közbejött. Szuperül éreztük magunkat, és habár inkább fárasztó, mint pihentető hét volt, de imádtam minden percét, még Vilte barátnőmmel is eljutottam hétfő reggel, pár óra alvás után Crossfit edzésre. Hab a tortán, hogy a szülinapom is kint ünnepeltem, köszönöm a meglepit Srácok ♥ Hazaérkezés után pedig megkezdődött a két hetes gyakorlatom a CIC-nél. Következő hétvégén, augusztus elején végre Iannal lehettem, trainingezni voltunk, majd Edit barátnőm méltán híres medencés bulijába mentünk. Igaz, ez utóbbi konkrétan nem kutyás esemény volt, de imádom, hogy kutyás barátokból kerülnek ki azok, akikkel abszolút nem kutyás külön programokat is szervezünk, és akik még egy olyan rossz napot is, mint az a nap csodálatossá tudnak varázsolni. Közben Winny vemhes lett, Rileyval elkezdtem futni járni. Herendre is ellátogattunk, ez valahogy sosem az én kiállításom. Közben voltunk bornapokon is, ahol ismét találkoztunk Krisztiékkel és a skrácokkal. Majd Európakiállítás következett, ahol a pulik szuperül teljesítettek, Bodza Junior EW, Best Junior, bekerült a Top 6-ba a junior BISben, Istók Fiatal európagyőztes volt. Fárasztó, de szuper hétvége volt, közben a Winnybabák megszülettek otthon. Kecskemét 2xCAC volt az első kiállítás ősszel, Zita a kuvasz ismét remekelt, illetve Zille, Fruzsika egyik lánya is szépen debütált velem. Majd Hódmezővásárhely CACIBok jöttek, Nikiéknél aludtunk Cserkén, ami ugye garantálja a jó hangulatot. Bogár újabb Fajtagyőztes és Magyar Fajta BIS-el fejezte be a Grand Champion címét - mind a négy címből 4x lett fajtagyőztes, illetve 2x Magyar Fajta BIS, Csoport 1 és Csoport 2 címekkel zárta ezt a championt. Nova, a kis németvizsla pedig Baby BIS lett első kiállításán velem. Következő hétvégén Kuvasz Spec kiállíás, ahol Horka élete első kiállításán megnyert egy nagy junior osztályt, majd legszebb kan lett. Másnap AAPKK speciálon ismét Ivettékkel tölthettem el egy napot. 5vös5K-ra mentünk Blanyival és Annával, majd hétvégén pénteken OMÉK-oztunk Dorkával és a kuvaszokkal, szombaton Working Testre mentem Iannal, vasárnap pedig Harasztiban futottunk Rileyval, igaz versenyen kívül, de életünk első CC versenyén. IKP hétvégével zártuk a Szeptembert, ami egy igen fárasztó de annál jobb hétvége volt a sok sok vizslás baráttal. Kicsi Fokos nagyon büszkévé tett mindenkit - engem legalábbis nagyon - ugyanis legjobb kan lett. Október első hétvégéjén McForesten futottunk Rileyval, a negyvenpár indulóból 9.-ek lettünk, nagyon élveztem a versenyt, és nem gondoltam volna, hogy ilyen jól fog sikerülni. OVK-s 3. Irsa Vad Kupa volt a soronkövetkező rendezvény, ha jól emlékszem eddig minden évben ott voltam. Idén Fruzsikán volt a sor, hogy bizonyítson, nagy élmény volt végigszurkolni neki a hétvégét. Komárom 3x CACIB követezett, Kapitány a puli vasárnap Baby BIS-t nyer, Duke a délorosz BOB lettt. Ez is amolyan túlélős hétvége volt, már elinduláskor semmi kedvem nem volt. A hónapot Svédországban zártunk Iannal, ami életem talán legszebb hétvégéje volt. Konferencia, vadászat, és barátok. Jó kicsit kiszakadni a megszokott baráti körből, és olyan emebrekkel lenni akikkel teljesen más az érdeklődési kör, mint a showkutyázás. Novemberben már második éve volt alkalmam az RMSE Field Trialjén részt venni segítőként. Fantasztikus élmény ezeket a szuper kutyákat munkában látni. Utána héten Világkiállításra menünk, ami hatalmas rohanásban telt, vegyes eredményekkel, de Horka ismét megmentette a "becsületem" egy Best Junior címmel. Egyetemi vadászaton is voltunk, illetve Dorkával is megvolt életünk első közös vadászata. Közben húgom is megkapta a kis Tikotta fiúcskáját, így bővült a csapatunk egy cukisággal. Decemberünk ténylegesen a leglazább hónap volt, első hétvégén Magyar fajta Spec, Ch of Ch és President Cup volt a program, ahová Bogár gazdái is eljöttek - és el is vitték Bogárkát. Nem gondoltam volna soha, hogy ennyire fog hiányozni, de egyszerűen annyi mindent köszönhetek neki! A tökéletes showkutya volt, aki ha kellett több mint egy hetet dolgozott végig a ringben, anélkül, hogy egyszer is egy rossz lépése lett volna. Köszönöm Bogár ezt a majdnem 2 évet, köszönöm, hogy megmutathattuk EGYÜTT, milyen a csapatmunka, hogy a lehetetlen is lehetséges volt. Farkaskonyhás mikulásbulis, pihenős hétvége után trainingnapok következtek Tardoson, kedvenc goldenes barátnőimmel. Ha az a vadászházas sütögetőhely mesélni tudna.... Teljesen feltöltődve vetettük be magunkat a közelgő vizsgáknak majd az ünnepeknek. Végül pedig Cegléden voltunk vadászni Karácsony előtt, majd Kápolnásnyéken az OVK-s csapattal az 5. Jótékonysági vadászaton, ahol még kedvenc drótosommal, Dezsővel - akivel anno pár kiállítási sikerünk is volt, Csoport 1. lett Aradon majdnem 3 éve. Szuperül dolgozott a két kutya együtt, így a lehető legjobb módon zártuk az évet. Az egész évem fontos része volt a futás, több mint 365 km-t futottam. Hihetetlen számomra, de remélem jövőre legalább a dupláját fogom futni. És igen, majdnem minden megtett km-t kutyával tettem meg, hol Canicross, hol csak velem futott Ian, vagy Gemma, vagy akit éppen vittem. Az életem, a midnennapjaim része lett,
|
Archives
June 2021
Categories
All
Kedvenc blogok: |