Egyre több helyen lehet olvasni - főképp azoknál a gazdinál/tenyésztőknél, akik nem engedhetik meg maguknak a handlereket (és itt most nem a pár eurókért rohangáló junior handlerekre gondolok, hanem a már több évtizede a szakmában dolgozó, nagy tudású, profikra gondolok) - hogy a felvezetők azok, akik tönkreteszik a fajtákat, a kiállításokat.... De miért? Miért kell a handlerekre fogni mindent... hiszen nem ők tenyésztenek, nem ők viszik el egyre rosszabb és rosszabb irányba a fajtákat, és még a címeket sem ők maguk osztogatják ki.
A napokban egy zárt golden retrieveres kiállításos csoportban alakult ki egy szép kis "beszélgetés" ahol minden kommentben megtalálható volt a felvezető szapulása, hogy bezzeg ő mindig nyer, csak azért nyert most is a kutya, mert az illető kezében volt...Korrupció vád, és gúnyos megjegyzések a handlerrel kapcsolatban. A címeket mindig mindenki sajnálja... de vajon, a sok ezer km-t, az éveken át tartó hosszú munkát, hétvégéről hétvégére utazásokat, azt, hogy nem lehet olyan nap amikor "most nincs kedvem", vagy az éppen betegen végigszenvedett kiállításokat miért nem sajnálja senki? Egy handler nem engedheti meg magának, hogy csak úgy beessen a ringbe, vagy, hogy ne 110%-osan teljesítsen.Míg másoknak kikapcsolódás a kiállítás, nekik ez munka. Nem késhetnek, nem tehetik meg, hogy a kutya ne legyen tökéletesen megkozmetikázva. Nem sajnálni kell a handlereket, csak belegondolni, hogy az, hogy most ott vannak ahol éppen, az hosszú évek munkája, és az áldozat, hogy nincs hétvégéd, buli a barátokkal, családi ebéd, vagy csak pihenés. Még mielőtt azt hinné valaki, teljesen hülye, vagy naiv vagyok leszögezem: nagyon jól tudom, hogy hogyan is működnek a kiállítások, de nyíltan korrupcióval vádolni a handlereket és bírókat, miközben a küllembírálat egy félig meddig szubjektív döntés, elég merész. Legfőképp úgy, hogy aki már 1-2 éve kiállít elég gyorsan szerez magának bíróismerősöket, hamarosan jönnek a FB taggelések, és ha jól megnéznék... lenne pár bíróval váltott FB üzenet. Nincs is ezzel gond, mindenki ezt csinálja.. .de akkor miért is vagyunk álszentek? Már megint? Elvakultak vagyunk saját kedvenceinkkel kapcsolatban, és túlságosan tapasztaltnak és nagy tudásúnak érezzük magunkat pár fajtagyőztes esetleg csoportgyőztes cím után - amit persze olyan bírónál szereztünk akinél a., számtalan like-ot nyomtunk és kommentet írtunk a képei alá; b., legalább egy üzenetet váltottunk privátban; c., tuti ismerős a közösségi hálón; d., már több soron bírálta a kutyáinkat előző kiállításokon. És őszintén, nem sok olyan bírót ismerek akinek az előbb felsoroltak egy picit is legalább ne számítanának. Miért is vagyunk kiakadva, ha velünk megtették, majd mással is megteszik? (persze, persze, az a bíró, aki nekünk adja a címet az a korrekt, a többi a hülye. Mi lenne, ha az órákon át tartó facebook veszekedések helyett esetleg elolvasnánk még egyszer a sandardet, vagy egy kicsit kutakodnánk a fajtánk múltjával kapcsolatban (szomorú, hogy a legtöbb tenyésztőnek gőze sincs pár igen fontos adatról ami a fajtája történelmét illeti). Szóval.... hagyjuk abba az álszenteskedés, ne a handlereket hibáztassuk, és ne nyerni akarjunk mindig, hanem élvezzük!
0 Comments
Nem is tudom, hogyan kezdjem ezt a postot, annyi gondolat kavarog bennem, annyi mindent mondanék. Lényegében nem sok dolog történt, de igazából rengeteg változás történt az életünkben. Na, de kezdjük az elején....
Minden második szemeszter után két hetet gyakornokként kell eltölteni egy általunk választott helyen, ami kapcsolódik a vadászathoz, vadgazdálkodáshoz, vagy a vadvilághoz. Áprilisban az a megtiszteltetés ért,hogy felvettek a Young Opinion Working Group - CIC (Council for Game and Wildlife Conservation) (magyarul a Vadászati és Vadvédelmi Tanács fiataloknak szóló csoportjába) úgy döntöttem, jó ötlet a Tanács irodájába, Budakeszibe jönni erre a két hétre, megnézni mi megy a CIC színfalai mögött. Elhatároztam, hhoyg jól fogom érezni magam ezalatt akét hét alatt, de nem gondoltam, hogy ennyire jó lesz.Szerencsére Ian is csatlkozhatott hozzám, és élvezhette a hétköznapokat - az első pillanattól tökéletesen viselkedik, egész nap a hűvös kövön fetreng, és minden munkatárstól gyűjti be a simiket. Sajnos hiába két hét nyugalom, búcsúajndékként egy jó kis támadást kaptunk az egyik helyi vizslától, pedig a kicsi fiú végig példásan elfordította a tekintetét ha megjelent a láthatáron az eb. Ian megtanult nagyvárosban utazni, mozgólépcsőt is megszokta, metrózást, és a kávézós reggelek sem okoztak neki nagy problémát. A munkám nagyon érdekes volt, cikkeket írtam, kis kutatás ebben abban - meg kell, hogy mondjam, borzasztóan örülök, hogy részese lehetek a CIC-nek, hihetetlen mennyi erőt és energiát belefektetnek abba, hogy megmutassák a társadalomnak, mi is a vadászat. Az irodai órák után lehetőségünk volt trainingezni Karai Csabával, akitől rengeteg segítséget kaptunk. Segített megérteni a kutyám, hogyan javítsam ki az a halom hibát amit elkövettem az elmúlt 1 év alatt - ami kb azt jelenti, hogy MINDENT amit eddig csináltam, - és hogy hogyan kommunikáljak vele. ÉS igen... működik minden, mint egy csoda, rengeteget fejlődtünk a trainingek során. Úgyhogy naaaagy köszönet Csaba, és remélem nem fogod megbánni, hogy megismertél minket hahahahaha :-) Nem varázstrükköket kell elképzelni, csak szépen elkezdte növelni az önbizalmunkat, Ian egyre gyorsabb és boldogabb, hogy kint lehet és trainingezhet. A trainingek mellett élveztük a a természetet, a helyi vadászházban szálltunk meg (nagyon kényelmes, szép, igényes modern vendégház, kedves, segítőkész személyzettel) gyönyörű séták voltak az esti programjaink az erdőben Iannal - ketten hátunk mögött hagyva a világot, nem aggódtam butaságokon, és nagy döntéseket hoztam...Majd remélhetőleg ezekről a döntésekről is olvashattok a blogon. Nagyon kellett már ez a nyaralás! Köszönöm szépen mindenkinek aki részese volt ennek a két hétnek, minden kollégának és barátnak. Hiányozni fogtok! Tudom, hogy ez a téma igen kényes, de régóta gondolkozom már, hogy leírjam a véleményem, tapasztalatomat róla. Eddig Európa 12 országában vezettem fel kutyákat kutyakiállításokon, és ezzel most nem azt szeretném mondani, hogy egy szuper handler vagyok, és tudom, a legtöbb handler lazán megduplázza ezt a számot, de azt hiszem, megtapasztaltam már jó pár kiállítás szervezőbrigádját és a minőséget a kiállítások között. Nagyon sajnálom, hogy a bíróváltoztatás igen nagy trend lett manapság néhány Magyar (és most bocsánat a kifejezésért, déli és keleti) kiállításokon. Tudom, mind tapasztaltuk nagyobb, Európa-, Világkiállításon, vagy akár a Cruftson is. Balesetek, váratlan fordulatok az ember életében mindig történnek, de nem hiszem el, hogy majdnem MINDEN magyar kiállításon ilyen problémák miatt kellett bírót cserélni. A legrosszabb pedig most jön - néha be sem jelentik és a ring szélénél tudatosul csak, vagy mondjuk 2 nappal a kiállítás előtt.
Nem is lenne ezzel probléma, ha az új bíró specialista lenne, vagy hasonló az előzőhöz. Mos komolyan? Amikor nevezünk egy bíróhoz akkor elfogadjuk és TISZTELETBEN tartjuk a döntését, de hogyan tisztelhetnék valamit, amire mondjuk esetleg sosem lettem volna kíváncsi? Persze, a nevezési díjat ígyis úgyis ki kell fizetned, mindegy, elmész-e a kiállítasra vagy sem, és valószínűleg lesz egy szörnyű napod. A másik téma, ami igazán zavar, hogy ugyanazok abírók bírálják évek óta az adott fajtákat. 2-3 bírál majdnem végig nemzeti kiállítások szintjén - valamint aligha kapsz rendes leíró bírálatot és a kb 20 euróért amit kiperkáltál, futhatsz egy kört a kutyáddal, és ugyanazokat a sorokat kapot mindig: "jó fej, jó csontozat, jó mozgás". Miért mennél ugyanahhoz a bíróhoz újra és újra és kapnád ugyanazt az eredményt? Elég uncsi ugyanazt a forgatókönyvet látni hétvégéről hétvégére, nem? Mindig is szerettem az Egyesült Királyságból hívott bírókhoz nevezni, ott ugyanis tökéletesen el tudod képzelni a kutyáta bírálatot olvasva. Szóval, miért is nevezünk a nem specialista bírókhoz? Ezekért a szavakért és néhány csillivilli címért. De a kiállításoknak nem ilyennek kéne lennie.... Amikor Skóciában voltam meglátogatni pár golden tenyésztő barátomat, megkérdezték kb hány golden retrievert szoktak nevezni egy átlagos Magyar - vagy Európai kiállításra? Szégyelltem elmondani, hogy kevesebbet mint náluk EGY osztályba. Pár évvel ezelőtt, talán 2012-ben az egyik legnevesebb magyar kiállításon több mint 80 golden retriever volt nevezve - ez a szám a tavalyi évben kevesebb mint 20 volt!!!! Tudnotok kell, hogy az eladott törzskönyves kutyák száma nő az országunkban, és a minőségnek is nőnie kéne, ugyanis szigorodtak a tenyésztési szabályzatok. Mi történt? Valószínűleg mindannyiunknak elege van az all rounder bírókból. Hova megy az összes pénz? Miért nem tudnak a szervezők jó bírókat hívni? Azt hiszem mindannyian emlékezni fogunk azokra az alkalmakra amikor specialista bírókat hívtak, a nevezési létszám megduplázódott...... MAjd bíróváltozás! Azt hiszem, sürgősen tenni kéne valamit, különben nagy bajban van a sportunk.... 2010 óta készítek weblapokat (de még az is lehet, hogy régebben kezdtem, már nem is emlékszem....). Az életem rengeteget változott az elmúlt időszakban - Egyetem, munka, két kutyára vigyázni, trainingezni és kondícionálni őket, kutyakiállítások vagy versenyek minden hétvégén.... No, meg persze barátok és család. Egyszerűen nem maradt időm frissíteni az előző weblapunkat - no meg azt is meg kell, hogy említsem, a tudásom nagyon elmarad már és fejleszteni sem tudom idő hiányában, így meghoztam a nehéz döntést, hogy az oldalunkat átköltöztessem egy új felületre ahol egy sokkal profibb, mobilbarát oldalt tudtam létrehozni, ahol gyorsan tudok frissíteni mindent.
Reméljük, hogy az oldalunkat stílusosnak, informatívnak és érdekesnek találod. Nagyon remélem, hogy a blogunkat is gyakrabban fogom frissíteni, és nagyon várom a kommentjeiteket! Tartsd rajtunk a szemed és iratkozz fel! |
Archives
June 2021
Categories
All
Kedvenc blogok: |