Mielőtt bárki azt hinné, ez a post arról fog szólni, hogy milyen arányokat kell tartani ha a nyersetetés mellett teszi le a voksát valaki, el kell, hogy keserítsem. Rengeteg szuper cikk van erről fent a neten (pl IDE kattintva kaphatsz sok anyagot szakértőtől) így ezt a témát hanyagolnám. Most inkább arról szeretnék mesélni, hogyan is lehet ezt az életformát egyszerűen kivitelezni. Egy goldenes csoportban hétről hétre megújuló téma, hogy mivel etessenek. Nem vagyok egy véresszájú Barfos, aki mindenkit meg akar téríteni, de el szoktam mondani, hogy nyers hússal, csonttal és zöldségekkel etetek. Számtalanszor nekem szegik a kérdést, hogy ez mennyire bonyolult, és hogyan lehet megoldani több kutyával nyaralásnál. Ebben "viszonylag" nagy tapasztalatom van, nem csak Európát járom nyerses kutyákkal, és sokszor nem egyel, nem kettővel, hanem sokkal többel, ugyanis az általam felvezetett, de nem nálam élő kutyák közül sokan szintén nyersesek. Mi több, még Panamáig utazva is sikerült megoldanom az utazást BARFos kutyával. Ha a kutyánk panzióban marad amíg mi elutazunk: Ez a viszonylag egyszerűbb helyzet, hiszen egyre több panzió vállal ma már nyers étrendes kutyákat is. Nekem a srácok a 7dogs kutyapanzióban szoktak nyaralni Gyálon, ha nem tudom magammal vinni őket, nyugodt szívvel ajánlom ezt a panziót. Ha velünk jönnek: A Natures menü kiváló megoldás lehet, ha nem akarunk, vagy nem tudunk nyers húst vinni magunkkal. Teljes értékű, párolt, vagy fagyasztva szárított húsból, rizsből és zöldségekből álló menü. Viszont, ha tudunk hűtőtáskát vinni esetleg magunkkal, akkor a Mush menü egy kiváló opció. Ez egy szintén komplett menü, ám itt a nyers hús fagyasztva van csomagolva. Roppant egyszerű csak kikapkodni pár golyót a kutyánknak, még ha picit fel is olvad az utazás alatt, akkor sem fog mindent beborítani a büdi húslé. Ha egy kicsit több időt is tudsz fordítani nyaralás alatt a kedvenced menüjének összeállítására, akkor ledarált húsok, és csontos húsok is elérhetőek a piacon. Ezekből sem ömlik úgy a húslé ki, mintha mi magunk csomagolnánk, illetve helytakarékosan lehet pakolni őket azáltal, hogy darálva van a husi. Csontos hús kiegészítésként én tojáshéjport is szoktam vinni, illetve zöldikét (én otthon is ezt adom a srácoknak, az már végképp nem fér az időmbe, hogy zöldségeket is aprítgassak nekik). Ha esetleg úgy gondolom, másnap nem biztos, hogy tudok boltba rohanni húsért, olyankor szoktam vagy a recepciónál könyörögni, hogy tegyék be a csomagjaimat a fagyóba, vagy a minibárba teszem őket - amióta nem általam csomagolt húsokkal rohangálok sokkal kevésbé kell attól félnem, hogy a takarítónő szörnyethal a minibárt kinyitva, vagy nekem kell órákon át takarítgatni). Sokaktól hallom, hogy több kutyával LEHETETLEN Barfozni egy nyaralás alatt. Ezeken nagyokat szoktam mosolyogni, miért gondolja azt mindenki, hogy csak az itthoni megszokott hús a tuti? Magunknak se szoktunk több tonna ételt szállítani nyaralásra, eddig még nem jártam olyan helyen (pedig Ukrajnától kezdve USA-n át Panamáig sok helyen jártam), ahol ne tudtam volna húst venni a kutyáknak. Darált marhahús, máj, zúza, csirke szinte mindenhol kapható, így nem kell egy fagyasztóládát a kocsi után kötni és úgy nyaralni. Ez ellen sokan érvelnek, hogy nem tudják milyen a minősége a húsnak.... miért, a tápokban lévő hús (már, ha van) minőségét ismerjük? Én fél karomat tenném rá, hogy sokkal rosszabb minőségű húsok kerülnek bele mint amit emberi fogyasztásra veszünk, és nem fog a kutyánk belehalni, ha picikét kevésbé extra minőségű húst kap egy hétig. Egyébként, mivel jogsim nincs (MÉG), előfordult már jó párszor, hogy tömegközlekedtem A-ból B-be, volt, hogy 3 napos traininghétvégére utaztam, és bizony, ott is nyersezett Ian - előre csomagolt darált husit. Innentől kezdve, szerintem semmi sem lehetetlen. Nem vagyok álszent, előfordult már, hogy nem tudtam megoldani valamiért a Barfozást az elmúlt pár évben - és a Natures menü még nem volt elérhető -, olyankor igyekeztem valami jobb minőségű tápot választani... és még egy kutyám sem halt bele ebbe, kóros hasmentést sem kaptak tőle. Nem minden kutya bírja ezt a gyors váltást, de nekem szerencsém van. Szerintem mindent meg lehet oldani, csak akarni kell. Örülök, hogy kicsit kevesebb szenny-anyagot viszek be a kutyáim szervezetébe, persze egy idilli világban csak vadhúson élnének ők is, és én is (persze általam elejtett vad húsára gondolok :-) ).
Úgyhogy, mi a következő kifogás a BARF étrenddel?
0 Comments
Dorka barátnőm az élete metafórájaként emlegette a vonatot nem rég… Nap mint nap eszembe jut, és azon gondolkozom, merre is tart éppen az én vonatom?
Néha úgy érzem, a francia TVG megirigyelné a sebességét ahogyan száguld az életem. Napok, hetek, hónapok telnek el egy szempillantás alatt, és azon kapom magam, hogy ismét egy új Lapot szerkesztünk (erről később) néha pedig úgy érzem, egy mélyszántásra kisiklott mozdonyban ülök, ami halad, de nagyon sz*r benne ülni. De, aztán mindig megnyugtatom magam, hogy ez biztosan csak egy nehezebb szakasz, az alagutaknak is vége szokott lenni, és nem mehet mindig festői tájakon keresztül még a legcsodásabb vasútvonal sem. Év eleje óta nem nagyon írtam postot arról, mi is történt velünk. Egyszerűen annyi minden, hogy nem tudtam, hogyan is fogalmazzam meg. Mindig úgy gondoltam, hogy „na, ha ez lezáródik, akkor kicsit jobban fogok tudni mesélni mindenről.” De persze, a vonatom még egy pályaudvarba se állt be annyi időre, hogy összeszedjem a gondolataim. Vadásztam, sokat. Fehován itt volt Petra olasz, és Masha orosz barátnőnk, felejthetetlen, de rendkívül nehéz egy hét volt. Eltűnt Riby, de szerencsére megtaláltuk. Félig meddig voltam Sopron WT-n. Futottam, sokat, de mégsem eleget. Kiállítottam, sokat, néha talán túl sokat is. Voltam Spanyolországban. Szétköltöztünk Dorkával, de barátságunkon ez semmit nem változtatott, nem konfliktus volt ennek az oka, csupán más irányba tartott az életünk, rá párkapcsolat, rám munka várt. Elkezdtem a Magyar Vadászlapnál dolgozni. Splitben is voltunk Dorkával. Amsterdam világkiállítás és Lengyelország Európa sem maradhatott ki – ahonnan Niki barátnőm Sárijával elhoztunk egy Junior Csoport 3. helyet. Túrázgattunk a Velencei tónál, hol gyalogosan, hol két keréken. Hazavittem Gemmát Panamába. Csatlakozott hozzánk egy másik kis puli. Az év egyik legjobb hétvégéjét Tardoson, a Field Trialon töltöttem. Sok ember szállt fel a vonatomra, de sokan le is. Volt, aki vissza is szállt, legnagyobb örömömre, de volt akitől – remélem – örökre elbúcsúzhattam. Követtem el nagy hibákat idén, de egy dologban nem változtam: hű maradtam magamhoz, és igyekeztem senkit sem megbántani. Ian békés utazó lett a kis vonatomon. Nem tudom, mennyire élvezi a Pesti életet - 13. kerületbe költöztünk egy kis időre, hogy közel legyen a szerkesztőség – de igyekszem minél többet megadni neki. Sajnos tavasszal volt egy sérülése, és azóta bizonyos rossz mozdulatoktól újra nekiáll bicegni. Szerencsére már kezdem kitapasztalni mit lehet, mit nem vele, hosszú sétákat, futásokat jól bírja, akkor van baj, ha hirtelen fordul például labda után. Voltunk párszor vadászni, szerencsére négy lábon jött haza. Versenyeket lezártam vele, egy dolga van innentől: élvezni az életet, titokban ágyban fetrengni amíg én dolgozom (kamera buktatta le őt)és vadászni. Sokan mondják, hogy huh, ők aztán biztosan nem költöznének be Pestre, borzasztó lenne nekik. Van, amikor az élet nem kívánságműsor, és nincs választási lehetőség, hova költözik az ember. Egy picikét én azért büszke vagyok magamra, hogy Pest egy igen jó (őszintén sosem tudtam melyik kerület milyen, csak azt néztem, közel legyen a Szerkihez) helyére költöztem, ahol a kutyák minden nap rohangálhatnak a szigeten, és futhatom a kiliket (összehoztam pár hete egy fél maratont is), és fél óra alatt bent vagyok a munkahelyemen. Egy biztos: ez az év megtanított arra, kik az igazi barátok. Sokszor hallottam a mondást, hogy bajban ismerszik meg a jó barát, és ezt idén meg is tapasztaltam. Semmi életbevágó nagy problémám nem volt, és remélem nem is lesz, de sokszor szükségem volt a barátaim lelki támogatására a nehezebb időszakokban. Igaz, a blogba keveset írtam, de az elmúlt évekhez képest annál többet összességében. Saját kis rovatom indult a Magyar Vadászlapban, ahol a kutyázással kapcsolatos gondolataimat papírra vetem. Furcsa egyelőre, hogy ilyen témákat feszegessek, de már fél éve (jézusom, FÉL ÉVE?) megy, és eddig nem kaptunk panaszkodó e-mailt, hogy sületlenségeket írnék. Imádok ott dolgozni, imádok minden nap bejárni, imádok minden apró munkát, még egy kis irodapakolás is tartogat néha meglepetést. Plusz, kutya jöhet velem be. Igyekszem mostmár kicsit up to date lenni, és többet irkálni, bár sokszor gondoltam arra, senki nem hiányolja úgy sem ezt a blogot. De nem is más, hanem magam miatt írom, hanem, hogy majd öreg koromban legyen mit olvasgatnom. De olvassatok Vadászlapot ti is |
Archives
June 2021
Categories
All
Kedvenc blogok: |