A Magyar VADÁSZLAP 2018/X. lapszámában, a Vadászkutya rovatban megjelent írásom: Kölyökkutyák születését várni hasonló, mint amikor babát várunk. Kialakítani a kicsik helyét, megfelelően fertőtleníteni és beszerezni mindent, amire szükség lehet a következő pár hónapban. Egy biztos: hasonlóan keveset fogunk aludni, mintha egy újszülöttet hoznánk haza.
Egy jó állatorvos elengedhetetlen a tenyésztő életében. Ideális esetben egy szuka nem sok segítséget igényel fialás közben, ám ez igen ritka, jobb, ha felkészülünk a komplikációkra és megfelelő mennyiségű oxitocinról (a sima izmok összehúzódását segíti elő a méhben) is gondoskodjunk. Még ha császármetszésre nem is kerül sor, egy ügyeletes orvos mindig legyen a közelben. Azt hiszem, hogy nem lehet elégszer kihangsúlyozni az oltási és féregtelenítési program fontosságát, hiszen sokan a mai napig nincsenek ezzel teljesen tisztában, rengeteg parvovírus által megfertőzött kiskutyáról hallani, ami az egyik leggyakoribb betegség. Egy olyan alomláda, melyben a szuka nem tudja a falhoz szorítani véletlenül a kölyköket igen hasznos, valamint az infralámpa is népszerű a tenyésztők körében. Vannak olyan szukák, amelyek nem túl jó anyai ösztönökkel rendelkeznek, nem takarítják a kicsiket, nem szoptatják őket, sőt bizonyos fajtáknál az is előfordul, hogy kifejezetten agresszívak. Ilyenkor nincs más választásunk, mint 2-3 óránként vagy tejpótlóval, cumisüvegből etetni, vagy a szukát ellenőrzésünk alatt beengedni. Kiemelten nagy figyelmet kell szentelni a higiéniára, sok tenyésztő 5-6 hetes kor előtt nem fogad látogatókat a kicsikhez és azután is csak alapos fertőtlenítést követően engedi be az érdeklődőket. A váltócipő használata is ajánlott, hogy az utcáról semmilyen fertőzést ne hordjunk be az apróságokhoz. A vemhesség és szoptatás alatt is létfontosságú a szuka megfelelő táplálása. Akár nyers hússal, akár száraztáppal etetünk, figyelembe kell vennünk, hogy az anya szükségletei igencsak megváltoznak ilyenkor. A kölykök leválasztását fokozatosan 5-6 hetes koruk körül tegyük meg, ne terheljük túl a szukát. Ha a természetes etetés hívei vagyunk, kezdhetjük kecsketejes keverékkel, pár nap után kis zabpehellyel kiegészítve, majd áttérhetünk nyers, darált húsos csontra és zöldségekre. A kölykök hathetes koruktól napi négyszer esznek, mikorra elérkezik a gazdikhoz utazás ideje, a nyolchetes kor, a gyomor űrtartalma megfelelőre növekszik, már elegendő csak napi háromszor enniük. A tenyésztőnek hatalmas szerepe van a kölykök nevelésekor, hiszen részt vesz a megfelelő szocializáció kialakításában. Egy vadászkutya életében a különböző zajokhoz szoktatás elengedhetetlen. Számos kutatás bebizonyította, hogy a kölykök életére már a születésük előtti időszak is hatással van, ezért azok a szukáknak, amelyek nagy stressznek voltak kitéve a vemhesség alatt sokkal érzékenyebb kölykei születtek. Az első két hétben főként a szaglás játszik nagy szerepet az utódok fejlődésében. Fontos az emberi érintés, kézbevétel is, amely segíti az idegrendszer fejlődését, tapasztalatok alapján nem csak jobb problémamegoldó képessége lesz a későbbiekben, de a súlygyarapodásra is pozitív hatással van. Olyan apróságok, mint pár játék, akár kaviccsal teli műanyag üvegek, rádió vagy tévé zaja is nagy segítség ahhoz, hogy a kiskutyák idegrendszere megfelelően fejlődjön. A kölykök leghamarabban nyolchetesen költözhetnek új otthonukba, ha esetleg külföldre is tervezünk eladni kiskutyát, azt csak legkorábban háromhónapos korban beadott veszettség elleni vakcina után, 21 nappal tehetjük meg az Európai Unión belül, de bizonyos országokban ez a várakozási idő akár még több is lehet, titer-vizsgálattal (mely a vérben lévő veszettség-ellenanyag mennyiségét nézi), vagy karanténnal kiegészítve.
0 Comments
Gyakorlatilag lassan egy évtizede legjobb barátnőm Blanka, - vagy, ahogy legtöbben ismerik blogjáról, Huskyblanka,- igazából már családtagnak számít nálunk. Tavaly kiköltözött Norvégiába, ami miatt elmondhatatlanul büszke vagyok rá. Júliusban pedig végre sikerült kis időt szakítanom, és kiutaznom, hogy meglátogassam őt. Rendkívül élveztem ezt a közel egy hetet, igazi elvonulás volt a mindennapok mókuskerekéből – ami egyébként fel sem tűnik, hogy az lenne, hiszen szeretem a munkám. Rengeteget futottunk, és sétáltunk a kutyákkal. Ami nekem elsőként szembetűnt, és nagyon szimpatikus volt kint, hogy nem láttam kóbor kutyákat, vagy épp póráz nélkül flangálókat. Mikaltól, Blanki párjától megtudtam, tilos a kutyákat elengedni márciustól augusztusig, ugyanis ilyenkor van a legtöbb faj utódnevelési időszaka (itthon is…) amiben nagy kárt tudnak tenni a póráz nélkül rohangáló kutyusok. És ha hiszitek, ha nem, a Norvégok vannak annyira szabálykövetőek, hogy eszük ágában sincs ezt megszegni. Volt lehetőségem kipróbálni az új Non-Stop CaniX canicross övet is egy túra alkalmával, Kodácska volt elém bekötve, aki nem is volt rest húzni sokszor. Elsőre furcsa volt, hogy lentebb volt az a pont, ahol húzott, de ez csak pár percig tűnt fel, utána kifejezetten kényelmes volt, sokkal jobban kíméli az ember törzsét, és segít a helyes futótechnikában is. Ha nem évi 1x indulnék CC versenyen, tuti hoztam volna haza egyet… Nagy álmom volt, hogy egy estét kint töltsünk, a szabad ég alatt, függő ágyakban. Ez csak számomra nagy dolog, és különleges élmény, tudniillik a skandinávok nagyon természetközeliek, amiért csak irigyelni tudom egyébként őket. Így nőnek fel, számukra természetes az, hogy nem számítógépen játszanak, vagy plázákban vásárolgatnak egész nap, csak luxushotelekben szállnak meg, hanem, hogy kint túráznak esőben is, kint alszanak a szabad ég alatt, az otthon fogyasztott hús nagy részét ők maguk vadásszák. Nem véletlenül ilyen magas a vadászok száma ebben a régióban, itt nem mint állatgyilkosság, valami gonosz tettként van elkönyvelve, hanem mint egy természetes szabadidős sport, élelemszerzési lehetőség, és szükséges gazdálkodási folyamat. Szombat este el is mentünk vadkempingezni, Mikal gyönyörű helyet választott, egy kis félszigetet, nagyszerű kilátással a tóra. Kicsit csöpögött az eső, de ez nem zavart senkit. Amíg mi a függőágyakat logikáztuk fel Blankával – amennyire reménytelennek indult, annyira jól megoldottuk, nagyon büszke vagyok magunkra – Mikal fát vágni ment, hogy tudjunk egy kis tüzet rakni. Már otthon megvacsoráztunk, így csak kis nassolnivalót hoztunk. A kutyák – Mikal német vizsla keveréke (miután megtudtam, nem szereti a Sleddog jelzőt, meg nekem amúgy is bonyolult melyik mix pontosan mit is jelent J )egy Non-Stopos Sleeping bagben kucorodott össze éjjelre, a kicsik meg egy jávorbőrön (mi máson…? :D) melegítették egymást kis kabátkáikban, nekik azért hűvös volt az éjszaka. Nem mondom, én is magamra aggattam minden létező ruhadarabom. Varázslatos élmény volt, ráadásul a magyar vadászok szívéhez oly’ közel álló erdők királynője, a szalonka is színesítette az estét, órákig cippogott a közeli fákról. Ennél már csak talán az lett volna különlegesebb ha jávor, vagy rénszarvasbőgést hallgatunk… De az már giccses lett volna, meg most nem is annak van itt az ideje. Sajnos a hazautam is eljött, furcsa volt visszatérni a valóságba, a melegbe (én mindig is erre a tizenpár fokra voltam kalibrálva), újra csinos ruhát húzni, sminkelni magam reggelente, és nem Norvégia legnagyobb tavának Pazar látképében gyönyörködni a reggeli kávém szürcsölése mellett, miközben Tivocska simiért kuncsorog.
Az alábbi postot még a régi blogomba írtam pár éve. A hétvégén a Westley kennel egyik tulajdonosa, Mr. Mervyn Phillpott itt hagyott bennünket, így emlékének tisztelegve szeretném ismét megosztani ezt az irományt, kissé kibővített változatában. A történelmi golden retriever kennelek legnagyobbjai közé tartozik a Westley vonal. Egy kennel ahonnan nem csak fantasztikus küllemű, de nagyon jó ösztönökkel megáldott goldenek származtak. Egy név, amit minden golden retriever törzskönyvében megtalálhatunk. Egy név, amelyhez szorosan kötődik az igazi angol típusú golden retriever. A Westley kennelt 1936-ban alpították, tenyésztője Miss Joan Gill. Későbbiekben Daphne Phillpott-tal és férjével, Mr Mervyn Phillpott-tal is megosztotta a kennelét. Miss Gill tagja volt a Golden Retriever Club bizottságának, elismert bíró, valamint 14 évig, haláláig a Club elnöke is volt Mindenki által nagyra becsült tenyésztő volt, aki híres volt duál-purpose kutyáiról, habár a munka vonalas kutyái a "Standerwick" kennelnév alatt születtek. Miss Joan első kutyáját, Simon of Brookshill a Második Világháború előtt vette, 1936-ban, eleinte nem érdekelte őt a kiállítások világa, egészen addig a pillanatig amíg nem találkozott Mrs Morgan-nel az of the Weyland Goldens kennel tenyésztőjével. Következő kutyája, akit már tenyésztési célokkal vett ugyenebben az évben, Speedwell Dulcet volt akit Mrs Evers Swindell-től vett.Első kiállításán az akkorra már egyszer Puppy osztályt nyert kutyával amikor bement a ringben nem csinált semmit, csak állt bent. Természetesen miután nem nyert semmit a tenyésztő tippeket adott neki, ám saját bevallása szerint igen rosszul ment neki a felvezetés. Dulcet-et pár kiállításon Mrs Pilkington, of the Alresford Goldens kennel tulajdonosa vezette fel, ahol sorozatosan megnyerte osztályát, amíg Joan Mrs Pilkington kutyáját vezette fel. A Klubkiállításon Miss Goan édesapja vezette fel a kutyát, második helyezést értek el, és csak a rossz felvezetés választotta el őket az osztálygyőzelemtől a bírónő, Mrs Charleswoth szerint.Az első alom 1937-ben született Duclettől. Mr. Mervyn Philpott 1963-ban vásárolta feleségével, Daphne-val első golden retrieverét, aki saját bevallása alapján egy borzasztó temperamentumú, entrópiumos kutya volt. Pár évre rá egy kiállításon megtetszett nekik Mathias of Westley, egy hétre rá pedig meglátták, hogy tenyésztője, és akkori tulajdonosa eladásra kínálta, így le is csaptak rá. Ez nem csak egy új családtag érkezését jelentette a házaspár számára, de egy hosszantartó barátság, és közös munka kezdetét is. Nemsokkal később Ch Clarissa of Westley is csatlakozott hozzájuk, először Dapne, majd Mervyn is társtulajdonos lett a Westley kennelben. Mindig is úgy tartotta fontos a vonaltenyésztés a fajta történelmében, azonban megfelelő háttértudás szükséges hozzá. A vele készített interjúban kifejtette, úgy tartja manapság túl erős stoppokat, és fejeket látni a ringben. Valamint a egyre inkább gyengék az elülső szögellések. Azokat, akik szín alapján ítélnek pedig határozottan eltiltotta volna a bírálattól. Leginkább az a tendencia aggasztotta őt, hogy egyre hosszabb testű, és egyre rövidebb lábú egyedekkel találkozott bírálatai során. Az első saját tenyésztésű kutyája Miss Gill-nek, Ch Susan of Westley nem sokkal a háború után lett champion. Ez a szuka volt az első kutyája aki Field Trialon nyert, ezzel fellelkesítve a Tenyésztőt ezen a téren. DualCh David of Westley nevű kutyája 7 CC címmel és 24 Field Trial győzelemmel az egyik legsikeresebb duál kutya a fajtában. Közel 60 év munkája gyümölcse a rekordszámú, 31 UK Champion kutya, valamint a világ minden táján további champion kutyák. Néhány kiemelkedően sikeres Westley kutya akik a kiállítási eredményeik mellett mind Field Trial győztesek voltak: Ch Simon of Westley, Ch Camrose Nicolas of Westley (Champion kiállítás Best in Show győztes kutyája), Ch Pippa of Westley. A fajta talán legfantasztikusabb, legnagyobb szukája, 1970-es években született Westley Victoria, utódai közül 8 kutya lett Champion, közölük egyik, Ch Westley Mabella, aki egy Champion Kiállításon csoportot nyert. Munkában legkiemelkedőbb kutyája FTCH HolwayTeal of Westley volt. Miss Joan Gill 2005 szeptember 18-án hunyt el, 2019 augusztus 2-án Mr. Philpott is követte őt. Azt hiszem hatalmas köszönettel tartozunk nekik mi, golden retrieveresek.
Források: http://www.ourdogs.co.uk/News/2005/September2005/News300905/obituary.htm http://www.thegoldenretrieverclub.co.uk/histdogshows.html |
Archives
June 2021
Categories
All
Kedvenc blogok: |