A Magyar VADÁSZLAP 2018-as évi, szeptemberi lapszámában a Vadászkutya rovatban megjelent írásom: Aki kutyatenyésztésbe szeretne fogni, nincs egyszerű dolga. Ha már meggyőződtünk arról, hogy a szukánk minden feltételnek megfelel – egészségügyi szűrései (ezek fajtánként változnak, van ahol elég egy csípődiszplázia röntgent készíttetni, de sokszor szemszűrés és egyéb genetikai vizsgálatok is a minimumkövetelmény részei), és tenyésztési engedélye is megvan – akkor jöhet a megfelelő pár kiválasztása.
Egy kezdő tenyésztő elsőre könnyen összezavarodhat a nagy választékban. Az első kérdés, amit érdemes végiggondolnunk az, hogy mit is szeretnénk „javítani” a négylábúnkon? A munkaképességeit? Netalántán küllemi adottságait? Ezután jöhet az egyik legvitatottabb kérdés: a beltenyészeti hányados. Tájékozódnunk kell, kedvencünk tenyésztése során mennyire használták a rokontenyésztést. Sokan mélyen elítélik ezt a nemesítési formát, és a fajtatiszta egyedek betegségeit vezetik vissza rá. Pedig ha elég körültekintőek, és átgondoltak vagyunk, akkor pont az ellenkezőt érjük el vele, csak a kívánt géneket rögzítjük. Azonban a mértékletesség itt is nagyon fontos, ha már kezd túl magas lenni az érték, érdemes idegen vérvonalat használni. Arra nincs szabály, mi számít túl magasnak vagy ideálisnak, teljes mértékben fajtafüggő – a golden retrieverek tenyésztésében sokszor az 5 generációs törzskönyvben ez akár 20 százalék is lehet. Főként a populárisabb fajtákat az elmúlt évtizedek során sokszor „kettéválasztották” funkciójuk szerint, így kialakultak az úgynevezett munkavonalú és küllemi vonalú kutyák – értelemszerűen az elsőnél szinte kizárólag a munkaképességet és teljesítményt vették a szelekció alapjául, míg az utóbbinál a küllemi jegyeket. Ez nem jelenti azt azonban, hogy egy kutya, amelyik jól dolgozik, sokkal csúnyább, vagy, hogy amelyik kiállításokon megállja a helyét, az sosem lesz jó vadásztársunk, ugyanis a fajta legfőbb jegyeit – mind küllemben, mind képességek terén – hordoznia kell. Ezeket a vonalakat azonban nagyon ritkán szokták „keverni”, a genetika sajnos nem úgy működik, hogy az utódok biztosan gyönyörűek és fantasztikus munkakutyák lesznek. Ugyanez érvényes arra is, ha például egy nagyon vékony csontozatú kutyánkhoz már szélsőségesen erős csontozatút választunk – legtöbb esetben ezek az almok nagyon heterogének lesznek, azaz mindkét nagyon eltérő típusból találunk benne majd kiskutyát, fontos tehát, hogy az aranyközéputat válasszuk. Mindenképpen kérdezzük meg – már amennyiben természetes fedeztetést szeretnénk –, hogy esetleg egyéb szűréseket – például herpesz ellen – kér-e a tulajdonos, illetve mi is kérjük el ezeket a vizsgálatokat, ha nem akarjuk, hogy a szukánk hosszú kezelések árán legyen újra egészséges. A mesterséges megtermékenyítés mellett egyre több tenyésztő teszi le a voksát, hiszen kockázatmentes, biztonságos, energiát és időt takaríthatunk meg vele. A törzskönyvezés menete, feltételei országonként változnak. Hazánk ebtenyésztő szervezete a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének Szövetsége (MEOESZ) mely az FCI (Nemzetközi Kinológiai Egyesület) tagja. Az FCI az egész világ kutyásait összefogja, Ázsiától Afrikán át, Közép- és Dél Amerikáig. Az Egyesült Államokban az Amerikai Kennel Klub (AKC) szervezi a rendezvényeket, míg az Egyesült Királyságban a The Kennel Club – érdekesség, hogy ezek között az egyesületek között viszonylag egyszerű az „átjárás”, így ha a kutyánknak valamelyik egyesület által elismert törzskönyve van, lehetőségünk van kiállítani a többi szervezetnél is. Sokan ebben a lehetőségben egyfajta kiskaput látnak, meglepődve tapasztaltam, amikor azok a border collie tenyésztők, akik kutyái nem feleltek meg az FCI követelményeinek, a sokkal rugalmasabb brit szervezetnél regisztrálták az almot, majd itthon honosították a származási lapot. A MEOESZ-en belül minden magyar fajtának egy, a többi fajtának pedig kettő Elismert Tenyésztői Szervezete (ETSZ) lehet, akik a törzskönyvezést bonyolítják le. A magyar fajtáknál már jogszabályi előírás, hogy a szülőpártól vérmintát, a kölyköktől pedig nyálkahártyából vett mintát kell a NÉBIH számára küldeni, az utóbbit kéthetes korban, az alom bejelentésekor a klub intézi.
0 Comments
A Magyar VADÁSZLAP 2018-as évi, augusztusi lapszámában megjelent írásom: Minden kutyatulajdonos számára a saját kutyája a legszebb, a legjobb, a legokosabb. Ilyen felfogással hamar eljuthatunk arra a pontra, hogy milyen jó lenne, ha kedvencünknek kölykei lennének, hiszen azoknál nincsen aranyosabb. Eszünkbe juthat az is, hogy ezeket a géneket muszáj továbbadni, mert úgy mások életét is bearanyozza egy olyan társ, mint a miénk.
Ám, ha kicsit utána olvasunk, hogyan is lehet tenyészteni, rögtön rájövünk, ez korántsem ilyen egyszerű. A jog- és tenyésztési szabályzatok az utóbbi évtizedben teljesen megváltoztak, jóval szigorúbb követelményrendszernek kell megfelelnünk, ha kiskutyákat szeretnénk. Ezek a szabályok nem azért jöttek létre, hogy megnehezítsék a tenyésztők életét, hanem azért, hogy a Magyarországon tenyésztett kutyák minősége világszerte elismert lehessen. Tenyésztőnek nevezhetjük azokat, akik valamelyik nemzetközi tenyésztési szervezetnél (például Nemzetközi Kinológiai Szövetség – FCI) regisztrált kennel névvel rendelkeznek, és a tenyésztési előírásnak megfelelő, származási lappal rendelkező kutyákat tenyésztenek. Azokat, akik ezeknek nem felelnek meg – függetlenül attól, hogy egy vagy több száz almot hoznak létre – szaporítóknak nevezzük. A törzskönyv nem egy luxuscikk, vagy a sznobság jele, hanem egy biztosíték arra, hogy minőségi, egészséges, fajtatiszta kutyánk van. Törzskönyv nélküli egyedek nem minősülnek fajtatisztának, csak a fajtajelleget hordozó keveréknek. A tenyésztés célja az, hogy generációról-generációra egyre jobb és jobb egyedek szülessenek, megfelelve a fajta minden kritériumának, legyen szó küllemről, munkaképességről vagy temperamentumról, hiszen ezek hármasa adja a fajta egészét. Sokat hallani azt a kifejezést, hogy egy fajta túltenyésztett, és a fajtatiszta kutyák nem egészségesek. Valóban rengeteg olyan esetet látni, ahol egy adott tulajdonság miatt a fajta teljesen más képet mutat, mint évtizedekkel ezelőtt. Ám ennek nem feltétlenül kell így lennie, hiszen minden kutyafajta egy bizonyos céllal jött létre, és a leírások, azaz standerdek úgy íródtak, hogy erre a célra a legalkalmasabb egyedet mutassák be. Egy tenyésztőnek ez a standard az útmutató, ami szerint az adott fajtát tenyésztenie kell. A tenyészegyedeket ennek megfelelően kell kiválasztania, ami persze nem egyszerű, hiszen tökéletes eb nincs. Nem elég, hogy a kutyánk megfelelően dolgozik és rendkívül hasznos vadásztársunk, de vajon megfelel a küllemi és egészségügyi feltételeknek is? Persze, bátran mondhatjuk, hogy a kedvencünk makkegészséges, soha nem volt beteg még, ám ez nem jelenti azt, hogy nem hordozója egy olyan betegségnek, ami nála sosem, vagy csak idős korában fog jelentkezni, de a kölykök életét megkeseríti. Ezért is fontos a törzskönyv, amiben minden felmenő visszakövethető, láthatóak az egészségügyi szűrések, kiállítási és munkaeredmények. Természetesen előfordul, hogy a kutyánk, aki egy jó kennelből származik, mégis beteg lesz, ám sajnos a genetika rejtelmeit a mai napig nem teljesen ismerjük. Ez a kockázat csökkenthető, ha olyantól vesszük meg a kiskutyánkat, akinek nagy tudása van az adott fajtáról, és ismeri a saját kutyáinak vonalait, ezek kockázati lehetőségeit, hiszen ez mindenhol előfordul. A kérdés az, hogy ezekkel kapcsolatban becsukjuk-e a szemünket, és nem veszünk róluk tudomást, vagy megpróbáljuk elkerülni és tudatos szelekcióval megszüntetni az adott gondot. Mielőtt kiskutyák születését tervezzük, ismerjük meg a saját fajtánkat, milyen egészségügyi kockázatok merülnek fel, kérjük ki az eredményes tenyésztők véleményét, látogassunk el rendezvényekre és keressük fel a fajtagondozó szervezeteket, tájékozódjunk a tenyésztési feltételről. A kutyatenyésztés nem való mindenki számára, rendkívül idő és energiaigényes. Nem mellesleg anyagilag akárhogyan nézzük, nem kifizetődő, hiszen a versenyek, egészségügyi szűrések, megfelelő táplálás, mind a szuka, mind a kölykök számára igen költségesek. Gondoljuk át terveinket, lehet, egy család életét keserítjük meg rossz döntésünkkel. |
Archives
June 2021
Categories
All
Kedvenc blogok: |