Hirtelen kúszik be a karomon zizegő órám az álmomba. Megint valami teljesen eszemnet dolgot álmodtam, de már az a csoda, ha nem így történik. 5 óra. Kipattan a szemem, azonnal elkezd pörögni az agyam mi is fog ma történni. Egy átlagos, sima szerda. Átfordulok, hozzábújok férjemhez, kicsit kizárom a gondolataimat pár percre. Ő is ébredezik, nekiállnuk készülődni. A triatlonos felkészülésem mellett nem sok szabadidőm maradt. Hétfő hajnalban futás, délután konditerem, kedden és csütörtökön reggel úszás, délután bringa, pénteken reggel úszás, délután futás, vagy tekerés. Szerdán szabad a reggelem, mert a dupla, tégla edzésem (bringa+ráfutás) jobb szeretem este megcsinálni, nem szeretek a hűvös reggeli levegőben tekerni annyira. Na meg az autósok is életveszélyesek reggel, első kávéjuk előtt.
A szerda reggeleim szeretem kimaxolni így a kutyákkal. Minden nap sétálnuk, de ez a nap az, amikor több időt tudok velük tölteni. Már este összekészítem ilyenkor a cuccaim, ha egy picit is szélcsend van, SUP-ozni járunk. Meleg van már, július eleje van, reggel is 20 fok felett a hőmérséklet. 5:15-kor már robogok a Velencei tó partjára, csomagtartóban a két izgatott fiú, az ülésen a SUP. Teljes káosz uralkodik az autómban, jógamatrac, hálószák, hammock, törölközők, kés-villa-kanál készlet, kutyatál. Túlélőszett, bármi történjen is :) Az autóban mindig valamilyen podcastot, vagy hangoskönyvet szoktam hallgatni, általában a "Daily Stoics" podcast pár perces napi epizódjának egyikét hallgatom meg, majd átváltok egy másik podcastra, ami szerda reggel kivétel nélkül a Chasing Excellence legújabb adása szokott menni, amit kedd délután töltenek fel. 5:30-kor a kutyák már körülöttem rohangálnak, én pedig pumpálom fel a deszkát. Elvégzik kisebb nagyobb dolgukat, majd miután az utóbbit összekapkodtam elindulunk. Ian leheveredik elém, farkát, egyik mancsát a vízbe lógatja, Dönci pedig hol ide fekszik, hol oda, néha a vizet nézi, ácsorog a deszkán. Megkerülünk pár nádcsomót, megnézzük a kiskacsákat, kislibákat. Megállok egy percre, becsukom a szemem és csak hallgatom a tó ezer hangját. Madarak éneke, libák gágogása, halak csoppanása. Sehol senki, nincs még egy ilyen őrült, mint én aki ilyen korán már a vizen van. A kutyák is figyelnek, szellemileg teljesen le szokta őket szívni egy ilyen túra. Visszafelé az utolsó pár száz méteren beküldöm őket a vízbe, hogy a testmozgás is meglegyen reggelre. Amíg szárad a deszka elégedetten hevernek el a füvön. Meditálok picit és jógázok egyet. 7 órát üt a közeli templomtorony, aminek a hangját messze viszi a víz. Pakolunk, robogunk haza. Mosolyogva nézem az ébredező várost, ha tudnák mennyi csodát hagynak ki azzal, hogy elmulasztják a hajnalt... Gyors reggeli, pakolás, kis takarítás, matcha készítés és indulhat is a munka. Délután 6 környékén áthúzom a triatlonos ruhám, letudom a 2-3 órás edzésem, és még sétálunk egy nagyot a fiúkkal amíg készül a vacsora és a másnapi ebéd. Jól esik sporttal indítani és zárni a napot. Reggel segít felpörögni, elindulni, este pedig a 9-10 óra munka után átmozgatni, kiszellőztetni a fejem. A vacsit már előre meg szoktam tervezni, hogy a lehető legkevesebb idő menjen el rá, de mégis finom, egészséges kaját együnk. Imádok főzni, rövidebb napjaimon sokszor szánik kicsivel több időt a főzésre, teljesen kikapcsol. Kis hengerezést követően (SMR henger, segít regenerálni az izmaimat) felcsapom a könyvemet, amit épp olvasok (Think like a monk), de nem jutok sokáig vele, elnyom az álom a kanapén 10 óra tájban. Hát ilyen felénk egy szerda.
0 Comments
Leave a Reply. |
Archives
June 2021
Categories
All
Kedvenc blogok: |